Kismacskák a nagyvilágban
A macskafélék (Felidae) Ausztrália, Óceánia és az Antarktisz kivételével minden kontinensen őshonosak. Sokféle élőhelyen megtalálhatók, a trópusi esőerdőktől a füves területeken, hegyeken át a sivatagokig.
Testfelépítésük nagyon hasonló. Általában erős, rugalmas és izmos testük van, bundájuk vastagsága a macska lakóhelyétől függően változik. Szőrzetük alapszíne különböző, lehet fehér, mindenféle árnyalatú barna és fekete is. Vannak fajok, amik egyszínűek, mások mintásak: pöttyösek, csíkosak vagy foltosak (rozettásak).
Az oroszlánok és gepárdok kivételével a vadmacskák általában magányos életet élnek. Vannak fajok, amik napközben aktívak, mások sötétedéskor vagy éjszaka. A területüket vizelettel, ürülékkel és karomnyomokkal jelölik meg.
A macskák családja a vadászatra és húsevésre specializálódott. Szemfogaik és tépőfogaik erősek, nyelvük felszínét hegyes szemölcsök borítják, ennek segítségével a húst szinte tökéletesen le tudják reszelni a csontokról. Kiváló látásuk van, érzékeny füleikkel a legkisebb neszt is meghallják, szaglásuk jó. Hosszú bajuszszálaik különösen az éjszakai vadászat közben tesznek jó szolgálatot. A gepárd kivételével valamennyi macskaféle visszahúzható karmokkal rendelkezik, melyek nyugalmi helyzetben a lábujjakon lévő tokokban helyezkednek el. Ez megóvja a karmokat a kopástól és csendes járást biztosít a zsákmány megközelítése során.
A Srí Lanka-i apró rozsdafoltos macskától a hatalmas szibériai tigrisig 40 vadmacskafaj él a világon, és szerintem mindegyik gyönyörű!
Azt hiszem, a legtöbb ember találkozott már nagymacskákkal (Panthera) egy-egy állatkerti látogatás során, viszont a kismacskák (Felis) között vannak olyan fajok, amik talán kevésbé ismertek. Én ezeket a macskákat szeretném bemutatni.
A kínai hegyimacska tényleges populációja kevesebb, mint 10 000 érett egyed. Ez a legkisebb egyedszám a macskafélék között.
A feketelábú macska elhagyott termeszvárat is használ pihenésre, amivel kiérdemelte a „termesztigris” elnevezést.
A mocsári macska jól úszik, és azért is a víz alá merül, hogy halat fogjon, vagy elkerülje a veszélyt.
A szunda leopárdmacska az egyetlen vadon élő macskafaj, amely a Fülöp-szigeteken őshonos.
Van egy tévhit, hogy a halászmacskák veszélyesek lehetnek az emberre – néha még olyan veszélyesek is, mint egy tigris.
A rozsdafoltos macska a legkisebb macskaféle, körülbelül fele akkora, mint egy házimacska.
A kismacskák között egyedülálló, hogy a manulnak harmadik szemhéja van; ez védelmet nyújt a hideg szél és a porviharok ellen.