Európai vadmacska
Felis silvestris (European wildcat)
Az európai vadmacskának két alfaját különböztetik meg a jelenlegi földrajzi elszigeteltség alapján:
F. s. silvestris Európában, beleértve Skóciát, Szicíliát és Krétát,
F. s. caucasica a Kaukázusban és Törökországban.
Az európai vadmacska a mintegy 250 000 évvel ezelőtt élt Martelli macskától (F. s. lunensis) származik.
Az európai vadmacska akkora, mint egy nagy házimacska. Feje széles, szőrzete télen vastag és hosszú. Színe szürkésbarna, jól körülhatárolható, egyedi fekete csíkos mintázattal a fejen, a nyakon, a végtagokon. Hátvonala határozott. Farka bozontos, tompa végű, több fekete gyűrűvel és fekete heggyel. Egyes példányoknak fehér folt van a torkán.
Téli bundájában az európai vadmacska meglehetősen kompaktnak és rövid lábúnak tűnik, pedig valójában hosszabb lábai vannak, mint a legtöbb házimacskának.
A hibridizáció gyakori az európai vadmacskák és a házimacskák között. Az európai és afrikai vadmacskák közötti hibridizáció akkor fordulhat elő, ha az elterjedési területek átfedik egymást, például a Dél-Kaukázusban, valamint Kelet- és Dél-Anatóliában.
Elterjedés, élőhely
Az 1700-as évek végétől az 1900-as évek közepéig az európai vadmacska-populációk jelentősen lecsökkentek. Hollandiában, Ausztriában és valószínűleg Csehországban is teljesen eltűntek a vadmacskák, de a közelmúltban újra találtak bizonyítékokat a jelenlétükre.
Az Egyesült Királyságban majdnem kihaltak az első világháború idején.
Az egyetlen mediterrán szigeti populáció Szicíliában található.
Az európai vadmacska elterjedési területének egyes részein valószínűleg már csak néhány genetikailag tiszta egyed maradt a házimacskákkal való hibridizáció miatt, de a kelet-európai populációkat genetikailag viszonylag tisztának tekintik.
Az európai vadmacska-populációk gyakran töredezettek és csökkennek, Németországban és Franciaországban azonban az elmúlt években kibővültek, és egyre inkább összeolvadtak a korábban elszigetelt kisebb populációk.
Az európai vadmacska Európa egyes részein és a szomszédos Oroszország egyes részein, Közép-Ázsiában fordul elő. Korábban széles körben elterjedt volt Európában.
Elsősorban az erdőkben él, ugyanakkor füves és sztyeppei élőhelyeken is előfordul, és megtalálható a mediterrán maquis bozótvidéken, a parti erdőkben, a mocsarak határain és a tengerpart mentén vagy nagyon nedves, mocsaras területeken is.
Az európai vadmacskák rendszeresen használják azokat a mezőgazdasági területeket, amelyek erdők mellett vannak. A mezőgazdasági területek általában gazdagok rágcsálókban.
Még a viszonylag nagy folyók sem jelentenek feltétlenül akadályt a vadmacskák számára, mivel megfigyelték, hogy olyan helyeken keltek át a Rajnán, ahol nem voltak hidak.
A Pireneusokban az európai vadmacskák 2250 méteres magasságig megtalálhatók, és a svájci Jura-hegységben is előfordulnak.
piros = fennmaradt, narancssárga = valószínűleg fennmaradt,
sárga = valószínűleg kihalt, szürke = jelenléte bizonytalan
(Gerngross et al. 2022, IUCN Red List of Threatend Species).
Ökológia és viselkedés
Az európai vadmacskák magányos ragadozók, és többnyire éjszaka aktívak. Zavartalan területeken gyakran napközben is láthatók, hajnalban és alkonyatkor a legaktívabbak. Nappal bozótosban pihennek, pihenőhelyként előnyben részesítik az erdőszélek közelében lévő menedéket. Gyakran más emlősök, például rókák vagy borzok odúit használják.
A hímek territóriuma általában nagyobb, mint a nőstényeké, és 3-5 nőstény területét is átfedi. A hímek tél végén és kora tavasszal, a párzási időszakban kibővítik territóriumukat, a nőstények viszont nyáron, amikor utódokat nevelnek.
Az európai vadmacskák előfordulására hatással vannak a nagyobb macskafajok, például a karakál és a kaukázusi hiúz (L. l. dinniki), valamint a vörös róka és az aranysakál. A vadmacskák általában csak olyan élőhelyeken élnek együtt a nagyobb macskafajokkal, ahol menedéket találhatnak előlük. Spanyolországban és Franciaországban megállapították, hogy a vadmacskák elkerülik a vörös rókákat.
A vadmacska szociális viselkedéséről nem sokat tudunk. Az egyedek szaglás, hang vagy néha közvetlen kommunikáció útján érintkeznek szomszédaikkal. Az európai vadmacska szagnyomokat (vizelet permetezés, fedetlen ürülék) és karomnyomokat használ a kommunikációhoz. A párzási időszakban sokat hallatják hangjukat.
A párzási időszak tél végén van, január-március között. A legtöbb cica áprilisban és májusban születik. A nőstények egy évben csak egyszer szaporodnak. A vemhesség 64-71 napig tart. A cicák 3-5 hónapos korukban tanulnak meg fokozatosan vadászni, és 5-10 hónaposan lesznek önállóak. Az ivarérettséget a nőstények 6,5-11 hónapos korukban, a hímek 9-10 hónapos korukban érik el.
A vadmacska szinte kizárólag a földön vadászik, és rendszerint lesből támad zsákmányára.
Tápláléka
Az európai vadmacska elsősorban rágcsálókkal, például patkányokkal, egerekkel és pockokkal táplálkozik. Azokon a területeken, ahol üregi nyulak is előfordulnak, például Közép-Spanyolországban vagy Skócia egyes részein, a vadmacskák előszeretettel vadásznak rájuk. Időnként elkapják a rovarevő állatokat, madarakat, rovarokat, békákat, gyíkokat, mezei nyulakat és baromfit is, vagy akár a kisebb ragadozókat, mint például a nyest, menyét és görény. Szlovákiában mocsári teknősökre is vadásznak.
Az európai vadmacskák időnként dögöt is esznek.
Étrendjük csak kisebb szezonális eltéréseket mutat, a rágcsálók vagy a nyulak a fő zsákmányuk egész évben.
Főbb veszélyek
Az európai vadmacska számára az egyik fő veszély a házimacskákkal való hibridizáció, amely a genetikai változatosság elvesztéséhez vezethet. Az ilyen hibridek szinte a vadmacskák teljes elterjedési területén megtalálhatók. Már csak nagyon kevés genetikailag tiszta vadmacska-populáció maradt fenn Európában. A hibridizáció hatása azonban még mindig nem ismert, és vita tárgyát képezi. A vadmacskák és a házimacskák hibridjei nagyon hasonlíthatnak a vadmacskákra, ami megnehezíti az európai vadmacska állapotának felmérését.
Az európai vadmacskákat fenyegető egyéb potenciális veszélyek közé tartozik a betegségek házimacskákról történő átvitele, valamint az elvadult macskákkal való verseny az élelemért.
Sok vadmacska pusztul el az utakon vagy járulékos veszteségként más húsevők elleni védekezés során.
A rágcsálóirtó szerek a vadmacskákat is veszélyeztethetik.
A XVIII. századtól a XX. század közepéig az élőhelyek elvesztése és feldarabolódása, valamint a közvetlen üldözés az európai vadmacskák számának meredek csökkenéséhez vezetett Európában és Oroszországban. Bár az európai vadmacska korlátozott mértékben tud alkalmazkodni a művelt tájhoz, az élőhelyek elvesztése és feldarabolódása továbbra is problémát jelenthet.
Művelt tájakon megnő a házimacskákkal való hibridizáció kockázata.
Természetvédelmi státusza
Legkevésbé érintett.
Elterjedési területének nagy részén teljes mértékben védett. Azerbajdzsánban, Romániában és Szlovákiában szabályozzák a vadászatát.
Nincs jogi védelme Bulgáriában, Grúziában és Romániában a védett területeken kívül.
Albániáról, Horvátországról és Szlovéniáról nem áll rendelkezésre információ.
(képek és szöveg: internet)