Homoki macska
Felis margarita (Sand cat)
A legújabb tanulmányok és bizonyítékok alapján a homoki macskának két alfaját különböztetik meg:
F. m. margarita Észak-Afrikában
F. m. thinobia Délnyugat-Ázsiában és az Arab-félszigeten.
A homoki macska szőrzete homokbarna színű, vállán finoman feketével, felső oldalán ezüstös szürkével pettyezett. Gerincsávja egy árnyalattal sötétebb, fején rosszul meghatározott csíkok vannak. Egyes példányok lábain sötét vízszintes sávok láthatók. A homoki macska farka fekete végű, gyűrűs. A has és a torok fehér. A fejen mindkét oldalon sötétvöröses csík fut hátrafelé a külső szemzugtól. A homoki macska fülei nagyon nagyok, fekete hegyűek, egymástól távol helyezkednek el. Karmai nem túl élesek, – kivéve a hüvelykujj farkaskarmát a csuklón feljebb – , a sivatagban való élezési lehetőség hiánya és a faj ásási szokásai miatt. A homoki macska járás közben nem húzza vissza teljesen a karmait, ezek nyomai gyakran láthatók a homokban.
A hímek átlagosan nagyobbak és nehezebbek, mint a nőstények.
Elterjedési tartományának északi részein a homoki macska téli bundája nagyon sűrű és hosszú lehet, puha, gyapjas aljszőrrel, így ezek a macskák sokkal nagyobbnak tűnnek. A sivatagi környezet szélsőséges éghajlatához való alkalmazkodás miatt a lábujjak között, a talpon sűrű, sötét szőrzet van, amely teljesen befedi a talppárnákat. Nyáron a levegő hőmérséklete árnyékban akár az 58 °C -ot is elérheti, éjszaka pedig még fagyhat is. A homoki macska fülének belsejét sűrű fehér szőr borítja, amely valószínűleg védi a homokviharok ellen. A dobhártya más kis macskafélékhez képest jelentősen megnagyobbodott.
Elterjedés, élőhely
A homoki macska ökológiájáról, elterjedéséről és populációméretéről még korlátozott ismeretek állnak rendelkezésre. Elterjedése mozaikos, és néhány helyen állománya csökkent. A homoki macska állapota nem ismert, nem állnak rendelkezésre megbízható populációbecslések. A fajt gyakran ritkaként írják le, éjszakai és titkos élete azonban befolyásolhatja ezt. Nem tudni, hogy ezt a ritkaságot fenyegetés okozza-e, vagy a természetesen alacsony sűrűség eredménye.
A homoki macska eloszlása nem folyamatos. Észak-Afrikában elenyészően fordul elő a Nyugat-Szaharában. Nemrégiben észlelték Nigerben és Csádban, és Maliban is látták. Mauritániában történelmileg az Adrar-hegységben és Majabat al-Koubrában fordult elő. Szudáni jelenléte bizonytalan. Vannak feljegyzések a Sínai-félszigettől Kelet-Egyiptom sziklás sivatagjaiig. Egyiptomból a Nílustól nyugatra, Líbiában és Tunéziában nincsenek megerősített feljegyzések, és nem gyűjtöttek példányokat sem.
A homoki macska az Arab-félszigeten elterjedt, és Irántól Kazahsztánig előfordul.
Nincs ökológiai magyarázat a homoki macska eloszlásának hiányosságaira. Nem ismert, hogy ezek a felmérések hiányából fakadnak, vagy a faj hiányát tükrözik.
A homoki macska az egyetlen macskaféle, amely elsősorban a valódi sivatagokban él. Előnyben részesíti a ritkás növényzetű, homokos és sziklás területekkel kevert területeket, ahol rágcsálók és kis madarak élnek.
A homoki macskát 2000 m-ig figyelték meg.
piros = fennmaradt, narancssárga = valószínűleg fennmaradt,
sötét-sárga = valószínűleg kihalt
(IUCN Red List of Threatened Species 2016)
Ökológia és viselkedés
A homoki macska viselkedése és ökológiája még mindig kevéssé ismert. A homoki macska magányos faj, a hímek és a nőstények általában csak párzási időszakban találkoznak. A homoki macska főként éjszakai életet él, és szigorúan éjszaka vadászik. Arábiában azonban megfigyeltek bizonyos nappali aktivitást, különösen télen, amikor hűvösebb volt. A homoki macska napközben odúkban pihen, hogy védelmet keressen a forróság ellen, és minimalizálja a nedvességveszteséget. Az odúk általában a bokrok tövében találhatók, de lehetnek nyílt területeken vagy sziklák alatt is. Az ilyen barlangoknak több bejárata lehet, és különböző példányok különböző időpontokban használhatják őket. A homoki macskák jól ásnak, így saját odúkat is kialakíthatnak. Ugyanakkor a sivatagi rókák vagy a rágcsálók és sivatagi sün elhagyott odúit is elfoglalják, amelyeket megnagyobbítanak.
A homoki macska nem jó mászó és ugró. Marokkóban azonban megfigyelték, hogy az akácfákon madárfészekben pihentek.
A homoki macska kivételesen éles hallásának köszönhetően meghallja a zsákmányt a homok alatt, és gyorsan kiássa. Nedvességigényét zsákmányából képes kielégíteni, így vízforrásoktól távol élhet, de ha van víz, akkor iszik.
Ha fenyegetik, a homoki macska sziklák mellett kuporog, vagy akár a puszta talajon mozdulatlan marad, ezért nagyon nehéz észrevenni.
A homoki macskák territóriuma meglehetősen nagy és jelentős átfedés van a hímek és a nőstények területei között. Az illatjelölést mindkét nem használja.
A születések nem szezonálisak. A vemhességi időszak 59-67 napig tart. Átlagosan három cica születik, de az alom mérete 2-8 között változhat. A fiatal homoki macskák gyorsan nőnek, és feltételezhető, hogy viszonylag korán, körülbelül 6-8 hónapos korukban függetlenednek.
A homoki macskákat elkaphatják kígyók, nagy baglyok, sakálok, rókák és farkasok is.
Tápláléka
A homoki macska főként apró, homokban élő rágcsálókkal táplálkozik, mint például tüskésegerekkel, futóegerekkel, versenyegerekkel, ugróegerekkel és hörcsögökkel, de gyakran fog pusztai tyúkot, pacsirtát és foglyot is. A fiatal fokföldi nyulakat is elkapja, és különféle hüllőket is zsákmányol (például pusztai varánusz, rojtosujjú gyík, homokhal-skink, rövidujjú gekkó), valamint rovarokat.
A nomádok kígyóvadászként ismerik őket – két viperafajt (szarvas és homoki vipera) is zsákmányolnak úgy, hogy erősen megütik a fejüket, majd átharapják a tarkójukat.
Ha egy nagyobb zsákmányból húsfelesleg van, a homoki macska egy szigetelő homokréteg alá rejti, későbbi fogyasztás céljából.
Főbb veszélyek
A homoki macska számára a legnagyobb veszélyt az élőhelyek elvesztése és leromlása jelenti, ami a populáció felaprózódásához vezethet. Elterjedési területének egyes részein egyre több út épül, és egyre gyakoribbak a szabadidős emberi tevékenységek, például a terepvezetés. Az élőhelyeket a politikai viszályok és a polgárháborúk is elpusztítják.
A földterületek mezőgazdasági célú átalakítása, valamint az állatállomány (különösen a tevék és kecskék) általi túllegeltetés szintén csökkentheti a zsákmánybázist.
További veszélyt jelent a vad- és házimacskák behurcolása. Ezek az állatok közvetlenül versenyeznek a homoki macskával a zsákmányért, és betegségeket terjeszthetnek.
A homoki macskákat is megölik az emberek, vagy más fajok számára kihelyezett csapdákba kerülnek.
Helyileg a fajt az állatkereskedés is veszélyeztetheti.
Egy másik probléma az emberi zavarás, amelyre a homoki macskák nagyon érzékenyek.
A faj védelmének korlátja az állapotával és biológiájával kapcsolatos ismeretek hiánya.
Természetvédelmi státusza
Legkevésbé érintett.
A homoki macskák vadászata tilos Algériában, Iránban, Izraelben, Kazahsztánban, Mauritániában, Nigerben, Tunéziában és az Egyesült Arab Emírségekben.
Egyiptomban, Maliban és Marokkóban nincs jogi védelem.
Egyes területeken a homoki macskát vallásos történetekben betöltött szerepe miatt a nomádok tisztelettel kezelik, így nem üldözik.
(képek és szöveg: internet)