Feketelábú macska
Felis nigripes (Black-footed cat)
A feketelábú macska az egyik legkisebb macskafaj a világon, és a legkisebb macskafaj Afrikában. Nevét fekete talppárnáiról és lábfejének fekete aljáról kapta.
A feketelábú macska szőrzete sárgásbarna, fekete és barna foltokkal, amelyek széles sávokba olvadnak össze a nyakán, a lábszárán és a farkán. Farka viszonylag rövid, a fej és test hosszának kevesebb, mint 40%-a, fekete végű. A feketelábú macska feje hasonlít a házi macskákéhoz, nagy fülei és szemei vannak.
A hímek nehezebbek, mint a nőstények.
Elterjedés, élőhely
A feketelábú macska a többi dél-afrikai kismacskafajhoz képest ritka, elterjedése viszonylag korlátozott és mozaikos.
A faj Dél-Afrikában honos, elsősorban a Dél-afrikai Köztársaságban és Namíbiában fordul elő, de megtalálható Botswanában, valamint elenyészően Zimbabwéban, és valószínűleg Dél-Angolában is. A feketelábú macska Afrikában a legkisebb elterjedési területtel rendelkezik.
A feketelábú macska a füves és félsivatagi élőhelyek specialistája, ideértve a száraz, nyílt szavannákat is, ahol elegendő mennyiségű kis rágcsáló és földön fészkelő madár van, és elegendő fedezék áll rendelkezésre a vadászathoz. A faj főleg száraz területeken él, és a nyílt, gyér növényzetű élőhelyeket részesíti előnyben, mint például a nyílt szavannákat, gyepeket. Ezeken az élőhelyeken az átlagos éves csapadékmennyiség 100 és 500 mm között van.
A feketelábú macskát 2000 m magasságig figyelték meg.
Ökológia és viselkedés
A feketelábú macska elsősorban a földön él. Éjszakai és magányos faj, kivéve a kölykökkel rendelkező nőstényeket és a párzási időszakot. Az éjszaka nagy részében aktív, és átlagosan 8,4 km-t tesz meg, amikor élelmet keres.
Napközben a feketelábú macskát csak ritkán látni, mivel sziklás hasadékokban, vagy elhagyott nyúl, ürge vagy disznó odúkban pihen. Egy egyedet még egy cibethiéna által lakott barlangban is megfigyeltek. Egyes területeken kivájt elhagyott termeszvárat használnak pihenésre, amivel a faj kiérdemelte a „termesztigris” elnevezést.
A hímek területe átfedésben van 1-4 nőstényével. A területét mindkét nem vizelettel jelzi. A fűcsomókra és cserjékre permetezett illatjelölés fontos szerepet játszik a szaporodásban és a társadalmi szerveződésben.
A feketelábú macska a földön vadászik, vagy a rágcsálók üregében várakozik. Felszálló madarakat képes elkapni a levegőben, mivel kiváló ugró.
A fő párzási időszak a tél végén, júliusban és augusztusban kezdődik, aminek eredményeként az almok szeptember – októberben születnek. Egy vagy több hím követi a nőstényt, amely mindössze 2 napig fogékony. A vemhességi időszak 63-68 napig tart. A kölykök 6-8 naposan kinyitják a szemüket, 4-5 hetesen szilárd táplálékot fogyasztanak, és 6 hetesen elpusztítják az élő zsákmányt. Öt hónapos korukban a kölykök már önállóak, de még tovább maradnak anyjuk közelében.
Úgy tűnik, hogy a feketelábú macskának nagyobb energiaigénye van, mint más afrikai vadmacskáknak.
Tápláléka
A feketelábú macska tápláléka változatos, zsákmányában több mint 50 különböző fajt azonosítottak. Főleg rágcsálókat, kis madarakat és gerincteleneket eszik. Leginkább kis emlősökre, például egerekre és futóegerekre vadászik, éjszakánként körülbelül 10 – 14 kisrágcsálót kap el.
Időnként hüllőket és nagyobb zsákmányt is eszik, mint például a fekete túzok és a mezei nyúl. Amikor ezeket a nagyobb állatokat kapja el, egy részüket elraktározza, például üregekben, későbbi fogyasztás céljából.
A feketelábú macska termeszeket is eszik, nagyobb szárnyú rovarokat, például szöcskéket is elkap, és megfigyelések szerint túzok- és pacsirtafajok tojásaival is táplálkozik. Arról is ismert, hogy a dögöt is elfogyasztja.
A száraz körülményekhez való alkalmazkodás miatt a feketelábú macska minden szükséges nedvességet megkap a táplálékából.
Főbb veszélyek
A feketelábú macskát a legjobban az élőhelyek leromlása és a válogatás nélküli kártevőirtási módszerek, például a méreghasználat veszélyezteti. A dél-afrikai és namíbiai gazdák a hasonló külsejű afrikai vadmacskát kártevőnek tartják, csapdákat és mérgezett csalétket állítanak fel nekik, hogy megszabaduljanak tőlük. Ez a feketelábú macskát is fenyegeti. A sakál elleni védekezés miatti tetemmérgezés is veszélyt jelenthet rá, mivel a feketelábú macska dögöt is eszik.
Ráadásul a feketelábú macskák iránti érdeklődés növekszik a trófeavadászok körében.
A kulcsfontosságú erőforrások, például a zsákmány- és odúhelyek emberi behatás miatti elvesztése lehet a legkomolyabb hosszú távú fenyegetés a fajra nézve.
A fogságban tartott állatok halálozásának fő oka az AA-amiloidózis. Vadon élő egyedekben találták meg ezt a betegséget, és ez olyan mértékű, hogy a fogságban tenyésztési program nem képes önfenntartásra.
A mezőgazdaság és az állatállomány általi túllegeltetés az élőhelyek romlásához vezethet.
A feketelábú macskák közúti balesetben is elpusztulhatnak, ezen kívül vadásznak rájuk kígyók, sakálok, karakálok és baglyok, valamint a házi kutyák is elkapják őket.
A növekvő fajok közötti versengés új veszélyt jelenthet a fajra.
A házimacskák betegségek átvitelével is veszélyeztethetik a feketelábú macskát.
A feketelábú macska az egyik legjobban tanulmányozott kismacska. Ennek ellenére, mivel a feketelábú macskát nehéz megfigyelni, még mindig kevés információ áll rendelkezésre elterjedéséről és természetvédelmi állapotáról.
Természetvédelmi státusza
Sebezhető.
A feketelábú macska elterjedési területének nagy részén védett. Botswanában és Dél-Afrikában tilos a vadászat.
(képek és szöveg: internet)