Mocsári macska
Felis chaus (Jungle cat)
A mocsári macskának a legfrissebb tanulmányok alapján valószínűleg három alfaja van:
F. c. chaus Egyiptomban, a Közel-Keleten Turkesztánig, Üzbegisztánig, Kazahsztánig és Afganisztánig
F. c. affinis Kelet-Afganisztánban, az indiai szubkontinensen és Srí Lankán
F. c. fulvidina Délkelet-Ázsiában, esetleg Kínában.
A mocsári macska szőrzete általában homokbarna, vöröses vagy szürke színű, a lábak felső részén és esetenként a torkon lévő feltűnő csíkokon kívül egyszínű. Elterjedési területük déli részén a macskák nagyon világosak, északon pedig sötétebbek. Melanisztikus mocsári macskák gyakran előfordulnak Pakisztán délkeleti részén és Indiában.
Télen a szőrzet sötétebb és sűrűbb, mint nyáron. A mocsári macskának világos színű torka és hasa van. A farok a macska teljes fej- és testhosszának egyharmadát teszi ki, és a végén általában sötét csíkok vannak. A farok felső része barnásszürke, alsó oldala sárgásbarna. A mocsári macskának hosszú, karcsú feje van, hosszú fülei viszonylag közel ülnek egymáshoz. A fülek hátulja vöröses, végükön kis fekete tincsek találhatók, amelyek akár 15 mm-t is elérhetik. Néha széles, sötét vonal húzódik végig a hát hátsó részén. A hím mocsári macskák jóval nagyobbak, mint a nőstények.
Elterjedés, élőhely
A mocsári macska Egyiptomtól elterjedt a Kaukázusban, Közép-Ázsiában és Dél-Ázsiában, Délkelet-Kínán, Mianmaron, Thaiföldön, Kambodzsán keresztül, valamint kis számban Laoszban és Vietnamban is élnek. Egyiptom az egyetlen afrikai ország, ahol a faj előfordul.
A mocsári macska Európában az 1960-as évek óta gyorsan fogyott, és állománya még mindig csökken. Oroszországban körülbelül 500 egyed él, és nagyon kis populáció maradt Grúziában.
A mocsári macska gyakori és elterjedt Indiában és Srí Lankán, Nepálban, Pakisztánban és Bangladesben is.
Dél-Kínában, Délkelet-Ázsiában (Északkelet-Kambodzsa kivételével) és Délnyugat-Ázsiában nagyon kevés friss feljegyzés van a fajról, és ritkaságnak tekintik. Laoszban és Vietnamban úgy tűnik, hogy a mocsári macska nagyon ritka, vagy csak néhány területen fordul elő, valószínűleg a nem szelektív csapdázás miatt. Kambodzsában továbbra is gyakori a zsugorodó, nagy kiterjedésű nyílt lombhullató erdőkben, amelyeket füves területek tarkítanak. Más területeken a helyzete kevéssé ismert, különösen Mianmarban, ahol szinte semmilyen információ nem áll rendelkezésre. Általában azonban azt feltételezik, hogy a faj nagyon ritka Indokínában.
A mocsári macska előnyben részesíti a nedves, sűrű növénytakaróval rendelkező élőhelyeket, valamint a magas füvet vagy nádast, ahol megbújik, különösen a nádas mocsarakban, nedves mocsarakban, valamint a part menti környezetben. Cserjésekben és gyepeken, lombhullató erdőkben, száraz, homokos sivatagokban és gyéren növényezett sztyeppéken is él, ahol főként folyómedrek mentén vagy oázisok közelében fordul elő.
Nem fordul elő hideg éghajlaton, ahol gyakori a havazás, vagy sűrű erdőben, és valószínűleg esőerdőkben sem.
A mocsári macska egészen jól alkalmazkodott az öntözéses termesztéshez, a trópusi Ázsiában például cukornádföldeken is megtalálható. Az emberi települések körüli élőhelyeket is használja, ha elegendő takarás áll rendelkezésére.
A mocsári macska elterjedési területének nagy része 1000 m alatti, de a Himalájában 4000 m-ig is megélnek.
Ökológia és viselkedés
A mocsári macska magányos és éjjel-nappal aktív faj. Borzok, vaddisznók vagy rókák üregében, bokrok alatt, barlangokban, bozótban vagy nádasban pihen, ahol odúkat is készít. A mocsári macska a földön vadászik. Általában hátulról támad, de a magasba ugorva is képes madarakat fogni. Illatjelzéseken keresztül kommunikál fajtársaival, de társasági életéről keveset tudunk.
Fogságban a hímek nagyon védik a kölyköket, még jobban, mint a nőstények. A vadonban egy hímből álló családi csoportokat láttak egy nősténnyel és a kölykökkel. A mocsári macska jól úszik, és azért is a víz alá merül, hogy halat fogjon, vagy elkerülje a veszélyt, például egy kutyát.
Néha nagyobb ragadozók, például leopárdok és nagy kígyók megölik a mocsári macskákat.
A faj szaporodásbiológiája nem teljesen ismert. A szaporodási időszak Délnyugat-Indiában októberben van, Közép-Ázsiában pedig januártól februárig tart. A vemhességi idő 63-68 nap. A fiatal macskák 11-18 hónapos korban érik el az ivarérettséget. A párzási időszakban a hímek a kutyához hasonlóan “ugatnak”, hogy magukhoz vonzzák a nőstényeket.
Tápláléka
A mocsári macska zsákmánya általában rágcsálókból áll, például patkányokból és egerekből. Azonban nagyobb állatokat is képes elkapni, mint például Eurázsiában a nutriákat, vagy esetenként fiatal vaddisznókat vagy gazellákat. Ezen kívül madarakkal, mókusokkal, békákkal, gyíkokkal, kis kígyókkal, kétéltűekkel, rovarokkal és madártojással is táplálkozik.
Oroszországban a vízimadarak télen fontos élelemforrások. A be nem fagyott folyókon és mocsarakban nagy számban gyülekező vízimadarak áttelelő populációi miatt a mocsári macska a vizes élőhelyek szélein vadászik, sérült vagy legyengült madarakat keresve.
A falvak közelében a mocsári macskák háziállatokat, például csirkéket, kacsákat és libákat is elvisznek.
Főbb veszélyek
A mocsári macska könnyebben alkalmazkodik a megművelt és mesterséges tájakhoz, főleg az öntözött mezőgazdasághoz, mint a legtöbb kismacska. Ez azonban felerősíti az emberekkel való konfliktusokat. Azokon a területeken, ahol a mocsári macska baromfit zsákmányol, az emberek üldözik, és gyakran mérgezik őket.
Valószínűleg elsősorban a csapdázás felelős azért, hogy a mocsári macska a közelmúltban ritkaságszámba menjen Délkelet-Ázsiában, különösen a Laoszban és Thaiföldön.
Indiában a mocsári macskát széles körben vadászták, és a bőrét exportálták. Ma már törvényi védelem alatt áll, de bundájának illegális kereskedelme még mindig előfordul Indiában, Egyiptomban és Afganisztánban.
A folyók menti műveletlen növényzet kiirtása és a természetes vizes élőhelyek megszüntetése komoly veszélyt jelent. Az élőhelyek pusztulása negatívan érinti a mocsári macska zsákmányfajait is.
Az urbanizáció és iparosítás komoly veszélyt jelentenek a fajra Indiában.
Törökországban főként gátépítések és öntözési projektek fenyegetik a természetes élőhelyeket, a szennyezés és az illegális vadászat pedig komoly problémát jelent.
Iránban is fenyegetést jelent a mocsári macskák illegális leölése.
Pakisztánban és Indiában a mocsári macskákat néha gyógyászati és/vagy díszítés céljára használják.
A nepáli Lalitpurban több incidenst figyeltek meg mocsári macskák és elvadult kutyák között.
Természetvédelmi státusza
Legkevésbé érintett.
Elterjedési területének egy részén védett.
Bhutánban, Grúziában, a Laoszban, Libanonban, Nepálban, Srí Lankán és Vietnamban a védett területeken kívül nincs jogi védelem a mocsári macska számára.
Több országról nem áll rendelkezésre információ.
(képek és szöveg: internet)