Bemutatkozás

Amióta az eszemet tudom, mindig is állatok vettek körül.

Egészen kicsi koromban tanyán éltünk. Később, amikor felköltöztünk Budapestre, szüleim legnagyobb rémületére, ahogy nőttem, egyre különlegesebb állatokat vittem haza: kezdtem az aranyhörcsöggel és díszhalakkal, folytattam a papagájokkal és díszpintyekkel, aztán később jöttek a békák, teknősök, gyíkok, leguánok, siklók, skorpiók. Minél nagyobb lettem, annál rosszabb lett a helyzet: vittem haza szarkafiókát, törött szárnyú sirályt, ami a fürdőszobában lakott, hét újszülött kis magyar vizslát, amiket két óránként kellett cumiztatni, és az egészet megkoronázta, hogy találtam egy elárvult vadmacskakölyköt, amit sikeresen fel is neveltem.

Ezek után azt hiszem, nem meglepő, hogy drága szüleim nagyon megkönnyebbültek, mikor vidékre költöztem a negyedik emeletről.

Már volt helyem, jöhettek a nagyobb állatok: először egy ló, majd még egy, aztán bivaly, kecskék, birkák, szamarak, tehén. És persze tyúkok, kacsák, libák, kutyák és macskák.

Az otthoni állatok mellett sokáig dolgoztam állatkertben.

Jelenleg itthon dolgozom: évek óta lovakat tenyésztek.

Pár éve rájöttem, hogy ez az állatokkal kapcsolatos „betegségem” öröklődik: kislányom nemrégiben közölte velem, hogy macskatenyésztő szeretne lenni. Mondta ezt abban az időben, amikor öt kiscica félig szétszedte a házat…

Azt hiszem, ennél jobb helyre nem is születhetett volna: gyermekkorom óta rajongok a macskákért!