Afrikai vadmacska
Felis lybica lybica (African wildcat)
A legújabb kutatások szerint az afroázsiai vadmacskának (Felis lybica) három alfaját különböztetik meg:
F. l. lybica Kelet-, Nyugat- és Észak-Afrikában, az Arab-félszigeten, a Közel-Keleten, Korzikán, Szardínián és Krétán,
F. l. cafra Dél-Afrikában Mozambikig vagy Tanzániáig,
F. l. ornata Délnyugat- és Közép-Ázsiában, Afganisztánban, Pakisztánban, Indiában, Mongóliában és Kínában él.
A vadmacskát körülbelül 9000-10000 évvel ezelőtt háziasították Délnyugat-Ázsiában. A legújabb vizsgálatok azt mutatják, hogy a házimacska Mezopotámiából származik, ahol először termesztettek gabonát és szükség volt a rágcsálók elleni védelemre.
Az afrikai vadmacska akkora, mint egy nagyobb házimacska. Lábai hosszabbak, így ülő helyzetben egyenesebb testtartása van. Szőrzete rövid, színe lehet vöröses, homokszínű, barnás vagy szürkés. Halvány cirmos csíkok és foltok a testen és az oldalakon is előfordulnak. Farka hosszú, három feketés gyűrű található rajta, a farok vége fekete. Mancspárnái feketék, mint a feketelábú macskáké.
Az afrikai vadmacska könnyebb testfelépítésű, mint az európai vadmacska, jegyei kevésbé határozottak, farka vékony, a farok vége elvékonyodó.
Elterjedés, élőhely
Afrikában a vadmacska sokfelé előfordul. Minden kelet- és dél-afrikai országban jelen van, nyugat-Afrikában széles körben elterjedt Mauritániától Szudánig és Etiópiáig. Észak-Afrikában megszakítás nélkül fordul elő Marokkótól Egyiptomig. Az Arab-félszigeten is megtalálható.
Az afrikai vadmacska nagyon széles élőhely-tűrőképességgel rendelkezik, a sivatagoktól, félsivatagoktól, szavannáktól, bozótgyepektől a nyílt erdőkig, dombos és sziklás terepen, valamint vegyes erdőkben is megtalálható. Szereti, ha van fedezéke, például bokrok, cserjék, magas fű, sziklás domboldalak, erdők vagy odúk, de mezőgazdasági ültetvényeken, például kukoricában is észlelték már. Úgy tűnik, hogy csak a trópusi esőerdőkből hiányzik.
Kenyában, Etiópiában és Algériában az afrikai vadmacskát több mint 3000 méteres magasságban is megfigyelték.
piros = fennmaradt, narancssárga = valószínűleg fennmaradt,
szürke = jelenléte bizonytalan
(Ghoddousi et al. 2022, IUCN Red List of Threatened Species 2022).
Ökológia és viselkedés
A vadmacskák magányosan élnek, de a vadon élő házimacskákhoz hasonlóan átmenetileg nagyobb csoportokat is alkothatnak, amelyek egy nőstényből és több egymást követő alomból származó utódaiból állnak.
Az afrikai vadmacska főleg éjszaka aktív, különösen nagyon meleg környezetben vagy lakott területek közelében, de kora reggel vagy késő délután is lehet vele találkozni.
Elsősorban a földön vadászik, de kiválóan mászik fára is. Prédájára lesből támad.
A vadmacska territoriális, és szagnyomokat használ a kommunikációhoz.
Afrika déli részén a szaporodási időszak szeptembertől márciusig tart, a Szahara északi részén januártól márciusig. A vadmacskák 9-12 hónaposan lesznek ivarérettek. Amikor a nőstény vadmacska tüzel, csak egy hímet enged a területére.
A vemhesség 56-68 napig tart.
Tápláléka
A vadmacska elsősorban rágcsálókat zsákmányol, például patkányokat, egereket és pockokat. Ezenkívül rovarevő állatokra, üregi és mezei nyulakra, madarakra, rovarokra, békákra, gyíkokra, halakra és esetenként nyestekre, menyétekre, görényekre is vadászik, de rájár a baromfira is.
Az afrikai vadmacska fiatal antilopokat és kisállatokat (bárányokat, kecskegidákat) is zsákmányolhat. Az is ismert, hogy a dögöt is elfogyasztja.
Főbb veszélyek
A házimacskákkal való kereszteződést tekintik az afrikai vadmacskára nézve a legfőbb veszélynek. Ilyen hibridizációra utaló jeleket találtak Afrika déli és északi részén. Lehetséges, hogy a hibridizáció hosszú időn keresztül zajlott, és valószínű, hogy manapság nagyon kevés genetikailag tiszta vadmacska él már Afrikában. A tisztavérű vadmacskák csak az emberi településektől távol eső védett területeken maradhatnak meg. Például Dél-Afrikában a legtisztább genetikai állománnyal rendelkező vadmacskák a Kgalagadi Transfrontier Parkban élnek, de házimacskákat az ország 19 nemzeti parkjából 16-ban találtak.
Az elvadult házimacskák a vadmacskákkal is versenyeznek a zsákmányért és az élőhelyért, és a vadmacskák szenvedhetnek a házimacskák által terjesztett betegségektől.
Egy másik fenyegetés az élőhelyek elvesztése, azok mezőgazdasági területté alakítása miatt.
A vadmacskákat járművek is elüthetik, vagy rágcsálóirtó szerek is elpusztítják őket.
Afrika egyes részein a baromfi- és báránylopás miatt kártevőként üldözik a vadmacskákat.
Természetvédelmi státusza
Legkevésbé érintett.
Afrikában elterjedési területének nagy részén nem védett.
Tilos a vadászat Algériában, Izraelben, Mauritániában, Marokkóban, Mozambikban, Nigerben, Nigériában és Tunéziában.
(képek és szöveg: internet)