Szunda leopárdmacska
Prionailurus javanensis (Sunda leopard cat)
A legújabb molekuláris vizsgálatok a morfológiai különbségek és a geográfiai elkülönülés alapján a leopárdmacska fajt két fajra osztották:
- A „szárazföldi” leopárdmacska (Prionailurus bengalensis) Pakisztántól Délkelet-Ázsiáig, Kínáig fordul elő, valamint a szárazföldi Ázsiában, az orosz Távol-Keleten, a Tsusima-szigeten és az Iriomote-szigeten (Japán).
- A „szunda” leopárdmacska (Prionailurus javanensis) Jáván, Balin, Borneón, Szumátrán, Palawanon, Negroson, Cebun, Panay-n, a Fülöp-szigeteken és esetleg a Maláj-félszigeten él.
Egy közelmúltban végzett filogeográfiai tanulmány a szunda leopárdmacskának két alfaját különítette el:
P. j. javanensis Jáván és Balin
P. j. sumatranus Szumátrán, Borneón és a Fülöp-szigeteken.
A leopárdmacska úgy néz ki, mint egy miniatűr leopárd hosszú lábú és karcsúbb változata. Kerek feje, rövid, keskeny pofája és lekerekített fülei vannak. Szőrének színe okker vagy sárgásbarna, alsó része fehér. A testet és a végtagokat borító fekete foltok mérete és alakja is erősen változó; a foltok néha vonalakat alkotnak a nyak és a hát mentén. A farok körülbelül fele olyan hosszú, mint a test, foltos, vége fekete, és néha a vége felé néhány gyűrű található rajta. A fülek hátulja fekete, középen fehér folttal, a homlokon két sötét csík fut hátrafelé. Pofáján két keskeny fekete csík van, amelyek egy fehér foltot zárnak közre. Az írisz színe az aranybarnától a szürkésig változhat.
A hímek nagyobbak, mint a nőstények.
Elterjedés, élőhely
A szunda leopárdmacska Szumátra, Jáva és Borneó szigetén, valamint a Fülöp-szigeteken Palawan, Panay, Negros, Cebu és esetleg Masbate szigetén fordul elő.
A szunda leopárdmacska az egyetlen vadon élő macskafaj, amely a Fülöp-szigeteken őshonos.
A faj különféle élőhelyeken fordul elő. Megtalálták érintetlen trópusi erdőkben, mozaikos és mocsaras erdőkben, cserjésekben, de szelektíven kivágott kétszárnyú erdőkben és olajpálma ültetvényeken is. A megfelelő élőhely a szunda leopárdmacska számára az erdős területek, valamint az olajpálma- és gumiültetvények. Az olajpálma ültetvényeken elsődleges zsákmányfajuk, a fehérfejű tüskés patkány viszonylag nagyobb mennyiségben fordul elő. A vadászati siker az olajpálma ültetvényeken magasabb lehet a viszonylag nyitott aljnövényzet miatt. Egyes területeken a leopárdmacskák is profitálhatnak az olajpálma ültetvényeken belüli szigorú védelemből, mivel néha kártevőírtónak tekintik őket.
A Fülöp-szigeteki Negroson vizsgált szunda leopárdmacskák egész évben cukornádföldet használtak, beleértve a betakarítási időszakot is.
Ökológia és viselkedés
A leopárdmacska magányos faj, de párban vagy fiatalokkal együtt is megfigyelték. Elsősorban éjszaka és sötétedéskor aktív. Nedves évszakban hajlamos nagyobb területet használni, mint a száraz évszakban. Ennek oka lehet például a zsákmány elérhetőségének szezonális változása. A leopárdmacska az erdőket és az aljnövényzetet használja pihenésre és szaporodásra. Ügyesen mászik, és gyakran a fák között pihen. Jól úszik, és sikeresen gyarmatosította a tengeri szigeteket elterjedési területén. Földön és fákon is vadászik.
Egyes területeken az emberek rágcsálóirtóként tartották.
A trópusokon a szaporodás egész évben előfordulhat. A vemhesség 56-70 napig tart. A fiatalok általában 18 hónapos koruk körül lesznek ivarérettek.
Tápláléka
A leopárdmacska elsősorban rágcsálókkal (például patkányok, egerek) táplálkozik. Ezen kívül fiatal patás állatokat, mezei nyulakat, madarakat, hüllőket, kétéltűeket, rovarokat és halakat is zsákmányol. Időnként dögöt eszik és a baromfira is rájár.
A Jáván végzett vizsgálatok során a muridae családba tartozó rágcsálók uralták az étrendet, de a leopárdmacska gyíkokat, kétéltűeket, madarakat és rovarokat is zsákmányolt.
Hasonlóképpen a malajziai borneói Sabah-ban élő leopárdmacskák is főként rágcsálókat fogyasztottak, a fehérfejű tüskés patkány (Maxomys whiteheadi) volt a leggyakoribb zsákmányfaj, amelyet a sötétfarkú fapatkány (Niviventer cremoriventer) követett.
A Fülöp-szigeteki Negrosban található cukornádfarmon a szunda leopárdmacskák főként nem őshonos patkányokat (amelyeket kártevőknek tekintenek), ritkán egereket, kétéltűeket, hüllőket és madarakat zsákmányoltak.
Főbb veszélyek
A leopárdmacska jobban tolerálja az erdőirtást és az élőhely megváltoztatását, mint más ázsiai macskafélék.
A faj azonban nem sérthetetlen, és elterjedési területének egyes részein populációi csökkennek az élőhelyek elvesztése vagy a vadászat miatt. A leopárdmacska populációk különösen sérülékenyek a kis szigeteken.
Például a Fülöp-szigeteki állomány komoly veszélyben van. Az egykori alfaj mára elvesztette korábbi elterjedési területének legalább 95%-át, és már csak néhány megmaradt erdőben él Panay, Negros és Cebu szigetén. Ezek az erdők jelenleg nem védettek.
Jáván és Balin a védett fajokat nyíltan árusítják az állatpiacokon. A szunda leopárdmacskát elsősorban „egzotikus” vagy „újdonság” háziállatként kínálják, számuk azonban csökken. Jáván a teljes kereskedési mennyiség 600 szunda leopárdmacska évente. Valószínűleg az eladó macskák mindegyike vadon befogott, többnyire fiatal állat. A kínált állatok csak az adott szigetről származnak, és nincs fogságban tenyésztés sem a piac számára.
Szerencsére a szunda leopárdmacska csekély jelentőségű a kereskedők számára.
A fajt sok helyen baromfi kártevőnek tartják, és bosszúból elpusztítják őket.
Komoly problémát jelentenek a más célfajok számára kihelyezett csapdák is.
Természetvédelmi státusza
Legkevésbé érintett.
A szunda leopárdmacska elterjedési területének egy részén védett. A vadászat tilos Indonéziában, Malajziában és a Fülöp-szigeteken. Brunei védett területein kívül nincs jogi védelem.
(képek és szöveg: internet)