A biztonság kedvéért táplálékkiegészítőt is szórunk a vacsorájukra.
Puma concolor (Puma / Cougar / Mountain Lion)
Bár a puma egy nagytestű macska, a kismacskákkal áll közelebbi rokonságban, mivel neki nincs rugalmas nyelvcsontja és megnagyobbodott hangszalagjai. (Ezek a nagymacskákra jellemzőek.) A puma hosszú gerincoszlopa hasonlít a vele közeli rokonságban álló gepárdéhoz.
Eredetileg a pumának harminckét alfaját írták le, később egy filogeográfiai vizsgálat alapján hat alfajt javasoltak. A legújabb mtDNS-tanulmány alapján azonban a kutatók csak két alfajt különböztetnek meg:
P. c. concolor Dél-Amerikában
P. c. puma Észak- és Közép-Amerikában.
A pumának lekerekített feje, kicsi, lekerekített fülei, fekete hátoldala, vékony teste, hosszú lábai és nagy mancsai vannak. A jaguarundihoz hasonlóan a puma színe nagyon eltérő lehet, még testvérek között is. A puma szőrzete sima, színe az ezüstszürkétől a sárgásbarnán, vörösesen át a sötétbarnáig változó. Csak a fiatal állatokon lehetnek csíkok vagy foltok. A melanizmus gyakori, az albinizmus ritkán fordul elő náluk. A puma álla, torka és hasa fehér, farka hosszú és fekete végű.
A Chile déli részén és Kanadában élő pumák kétszer akkora súlyúak, mint a trópusokon előforduló példányok, ahol a nagyobb jaguárokkal kell felvenniük a versenyt. A hímek 40-60%-kal nehezebbek, mint a nőstények, és elérhetik a 120 kg-ot is.
Elterjedés, élőhely
A gyarmatosítást követő 200 év során a puma az USA keleti felének nagy részéből eltűnt. Floridában csak egy elszigetelt, veszélyeztetett populáció maradványa létezik, amelyet 100-180 egyedre becsülnek. A pumák száma Kanada északkeleti részén, Közép-nyugaton és az Egyesült Államok keleti részén növekszik. A közép- és dél-amerikai populációk kevésbé ismertek.
Uruguayban a puma rendkívül veszélyeztetett.
A puma az Amerikában őshonos szárazföldi emlősök közül a legnagyobb elterjedési területtel rendelkezik. A kanadai Brit Kolumbiától és az Egyesült Államoktól Közép- és Dél-Amerikán keresztül Chile déli csücskéig fordul elő.
A puma az amerikai kontinensen minden jelentősebb élőhelytípusban megtalálható, a száraz sivatagoktól, a félszáraz bokros területektől és a hideg tűlevelű erdőktől kezdve a szezonálisan elárasztott szavannákig és trópusi esőerdőkig, kivéve néhány sűrűn lakott tengerparti régiót és az Andok legmagasabb részeit.
Peru déli részén 5800 méteres magasságig regisztrálták.
A puma az összetett szerkezetű élőhelyeket részesíti előnyben, beleértve a sziklás, meredek hegyi ökoszisztémákat és a változatos aljnövényzetű erdőket, de olyan nyílt élőhelyeket is elfoglal, amelyek minimális növényi borítással rendelkeznek, mint például a patagóniai gyepek.
Ökológia és viselkedés
A puma nem tud ordítani, de sokféle hangot képes kiadni: csiripel, sziszeg, morog és füttyül is. A pumák magányosak, elsősorban éjszaka vadásznak, illetve alkonyatkor és hajnalban. Vadászat közben nagy távolságokat is megtehetnek. Többnyire a földön vadásznak, de jól másznak és gyakran felmenekülnek a fára, amikor kutyák vadásznak rájuk.
A hím pumák területe általában kétszer akkora, mint a nőstényeké és több nősténny területével is átfedésben van.
A pumák közötti kommunikáció elsősorban a szaglásra alapul. A pumák a hátsó lábukkal „kaparnak”, először az egyikkel, majd a másikkal. A folyamatot többször megismétlik, hogy egy nagy halom törmeléket hozzanak létre.
A pumák szaporodhatnak egész évben, de ennek ellenére legtöbb ellés a melegebb hónapokban történik. A vemhesség 88-96 napig tart. Az ivarérettséget a fiatalok két éves korukban érik el, addig általában az anyjukkal maradnak.
Tápláléka
A puma étrendje nagyon változatos, elkapja a rovarokat, madarakat és egereket, emellett nagyobb állatokra is vadászik, mint disznó, vízidisznó, villásszarvú antilop, vapiti, kanadai vadjuh és jávorszarvas.
Észak-Amerikában a puma elsősorban patásokkal táplálkozik, másutt kisebb állatokkal, például vaddisznókkal, mosómedvékkel, hódokkal és tatukkal. Azokon a területeken, ahol a puma együtt él a nagyobb jaguárral, inkább kis és közepes méretű állatokat zsákmányol (például pocoknyúl, mezei nyúl, aguti, erszényesek, vaddisznó, mosómedve, tatu).
Chilében, ahol nem fordulnak elő jaguárok, a törpeszarvas, a chillei villásszarvas, a guanakó és az mezei nyúl a puma gyakori zsákmánya.
A puma háziállatokat, például juhot vagy szarvasmarhát is elkap.
Főbb veszélyek
Az élőhelyek elvesztése és feldarabolódása, valamint az emberüldözés jelentik a legnagyobb veszélyt a fajra. A puma már elvesztette eredeti elterjedési területének 50%-át. Floridában a fennmaradó veszélyeztetett populációt leginkább az autóutak fenyegetik, amelyek a halálozás fő okai. Az utak a puma mozgásának és szétszóródásának fő akadályai is.
Problémát jelent a pumák zsákmányállatainak illegális és fenntarthatatlan vadászata is.
A pumára évszázadok óta intenzíven vadásznak. 1930-ra az Egyesült Államokban és Kanadában a Sziklás-hegységtől keletre kiirtották, kivéve Floridát. Az Egyesült Államok nyugati részén a puma állománya stabil, és a legtöbb nyugati államban legálisan vadászható. Kaliforniában védett. A faj lassan újra betelepül a Sziklás-hegységtől keletre fekvő területekre is.
Egyes helyeken a puma-ember konfliktus – beleértve az állatállomány elragadását és az emberek elleni ritka támadásokat – komoly probléma.
Természetvédelmi státusza
Legkevésbé érintett.
A puma elterjedési területének nagy részén védett.
A vadászat szabályozott Argentínában, Kanadában, Mexikóban, Peruban és az Egyesült Államokban.
Ecuadorban, El Salvadorban és Guyanában a puma nem védett jogilag.
(képek és szöveg: internet)
vadmacskák
Születési idő: 2023. szeptember 5.
Apja: Shogun des Griffes de Feu
Anyja: Orientale des Griffes de Feu
bengáli cica
Születési idő: 2023. szeptember 5.
Apja: Shogun des Griffes de Feu
Anyja: Orientale des Griffes de Feu
hóbengáli cica
Születési idő: 2023. szeptember 5.
Apja: Shogun des Griffes de Feu
Anyja: Orientale des Griffes de Feu
bengáli cica
A macskák számára a legtermészetesebb étel a nyers hús, minden mást nagyon rossz hatékonysággal emésztenek meg. Ragadozó gyomruk, rövid béltraktusuk és fogazatuk is arról árulkodik: ők húsevésre születtek!
Éppen ezért a tenyésztés során bengáli macskáinknak a nyers étrendet választottuk. A nyers etetés harmonikus növekedést, jó emésztést, jó szájhigiéniát és jó vitalitást biztosít.
Saját recept alapján napi adagokat készítünk húsokból, halból, belsőségekből és húsos csontokból, így macskáink megkapják a megfelelő fejlődéshez szükséges összes tápanyagot.
A változatosság a kiegyensúlyozott étrend kulcsa!
Fontos, hogy a nyers etetés során sokféle állatból származó húst etetünk. Ha csak csirkemellet adnánk macskáinknak, az önmagában nem lenne kiegyensúlyozott étrend. A természetben a nagymacskáknak 5-7 különböző zsákmányállatra van szükségük, hogy kielégítsék tápanyag-szükségleteiket.
A macskák nem igényelnek gabonát, gyümölcsöt vagy zöldséget. Valójában a macskák szervezete nem képes a növényi anyagokat hasznosítható energiává alakítani.
Mi csirkét, pulykát, kacsát, marhahúst, nyulat, apróhalat és fürjtojást adunk bengáli macskáinknak.
Olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egész zsákmányt (napos csibét, fürjet) is tudunk etetni, ezzel kielégítjük állataink taurin-szükségletét.
És persze vannak egyeseknek olyan szupertitkos csemegéi (például légy, pók és egyéb apró állatka), amikről még mi sem tudunk… 😀
Az eredmények szemmel láthatók.
Macskáink szőre fényes, sima, testük sokkal izmosabb, mint konzerv vagy száraz macskatápon tartott társaiknak. Székletük kevésbé büdös és sokkal kevesebb.
Saját receptünk
- 30% húsos csont
- 60% fehér vagy vörös hús
- 5% máj
- 5% egyéb belsőség (vese, agy, lép, tüdő)
Halat, tojást egy héten egyszer kapnak.
Bengáli macskáinkat naponta kétszer etetjük, inni pedig csak vizet isznak.
Minden hónap első hete
„vitamin-hét”. 🙂
JÓTANÁCSOK
Soha ne etess csupasz vagy főtt csontokat!
Ezek nagyon törékenyek és megsérthetik a macskát. Valójában a csont körüli hús védi a nyelőcsövet és a gyomrot a csontszilánkoktól. A nyers húsos csontok nem veszélyesek, és a kalcium-foszfor egyensúlyhoz fontosak. (A napos csibék kis meszesedésű csontvázuk miatt a hús kategóriába tatoznak).
Fagyaszd le az ételt etetés előtt!
Miután elkészítjük a napi adagokat, legalább egy hétre lefagyasztjuk őket azért, hogy elpusztuljanak a paraziták.
Taurin
A taurin minden húsban, tojásban, halban és belsőségben megtalálható: lépben, vesében, májban, hasnyálmirigyben, bélben, de különösen a szívben és az agyban.
Ne öntsd ki a felolvadó vért!
Olyan fontos tápanyagokat tartalmaz, amelyek a kiolvadáskor kiszabadulnak a húsból.
Fő a rugalmasság!
- Ha a macska széklete törékeny vagy fehér, az azért van, mert túl sok csontot kap. Csökkentsd a húsos csontok mennyiségét és növeld a húsét.
- Ha a széklet túl puha, növeld a húsos csontok mennyiségét és csökkentsd a húsét.
- Ha úgy látod, hogy macskád elvékonyodik vagy nem nő, növeld a teljes adagot 10%-kal.
- Ha kezd gömb alkatú lenni, csökkentsd az adagját 10%-kal.
Mielőtt belevágnál a saját ételkészítésbe, időt kell szánnod arra, hogy tanulj, és tudd, hogy mit csinálsz. Ne hagyd, hogy a félelem visszatartson!
Kutass, olvass, és pillanatok alatt megtanulod az alapokat. 😇
bengáli macska
Születési idő: 2023. szeptember 5.
Apja: Shogun des Griffes de Feu
Anyja: Orientale des Griffes de Feu
hóbengáli cica
Születési idő: 2023. szeptember 5.
Apja: Shogun des Griffes de Feu
Anyja: Orientale des Griffes de Feu
hóbengáli cica
Lynx rufus (Bobcat)
A vörös hiúz legközelebbi rokona a kanadai hiúz. Jelenleg két alfajt ismernek el:
L. r. rufus a Síkságtól keletre, Észak-Amerikában
L. r. fasciatus a Síkságtól nyugatra, Észak-Amerikában.
A vörös hiúz egy közepes méretű macska. Nevét rövid farkáról kapta, amely átlagosan mindössze 14 cm-es, fekete sávos. A farok alsó része fehér és nem fekete színű, mint a többi hiúzfajnál. A vörös hiúz nagyon hasonlít a kanadai hiúzra, de rövidebb fülbojtjai, rövidebb lábai vannak, és zömökebb megjelenésű. Mancsai is kisebbek, talppárnái kevésbé szőrösek. Feje kicsi és széles, szőrgallér veszi körül.
A vörös hiúz szőre vastag és puha, színe és mintája nagyon változó. A szőrzet színe lehet barna, sárgásbarna, vöröses vagy halványszürke; mintája lehet egyszínű, foltos vagy csíkos. A has és a lábak alsó része világos, sötét jegyekkel. Melanisztikus és albínó egyedeket is feljegyeztek már.
A hímek 30-40%-kal nehezebbek, mint a nőstények, és az elterjedési területük északi részén található vörös hiúzok általában nagyobbak, mint délen.
Elterjedés, élőhely
A vörös hiúz a leggyakoribb macskafaj Észak-Amerikában. Állományának sűrűsége változó, általában délen magasabb, és északon, a zordabb környezetben alacsonyabb. Mexikóban azonban sűrűsége nem magas.
A legtöbb vörös hiúz az Egyesült Államokban található. 2010-ben a vadbiológusok 2,3-3,6 millió állatra becsülték az Egyesült Államok teljes vörös hiúz populációját, ami azt jelzi, hogy a vörös hiúzok száma jelentősen megnőtt az 1990-es évek vége óta. A vörös hiúz az Egyesült Államok összes szomszédos államában él, kivéve Delaware-t. Az Egyesült Államokban a vörös hiúz populáció már legalább 40 államban stabil vagy növekszik, és csak egy államban (Florida) csökken. Kanadában a legtöbb vörös hiúz populáció stabil. A mexikói állományok nem jól ismertek; Közép-Mexikó egyes részein a vörös hiúz nagyon ritka.
A vörös hiúz elterjedési területe Dél-Kanadától az Egyesült Államokon át északon és Mexikó középső részén délen Oaxaca államig terjed. Északon elterjedését valószínűleg a mély hó és a hideg, délen pedig a dél-amerikai macskafajokkal való fajok közötti versengés korlátozza. Észak felé a vörös hiúz elterjedése az erdőirtással és az általános melegebb éghajlattal bővül.
A vörös hiúz sokféle élőhelyet használ, de inkább az erdőkhöz, mint a nyílt területekhez kötődik. Boreális tűlevelű és vegyes erdőkben, hegyvidéki és alföldi keményfaerdőkben, part menti mocsarakban, sivatagokban és cserjésekben él. Délen, Mexikóban száraz cserjéseket és gyepeket, valamint tölgy- és fenyőerdőket foglal el. A vörös hiúznak fontos az elegendő táplálék és fedezék a vadászathoz és a pihenéshez, valamint a megfelelő odúk.
A vörös hiúz nem fordul elő az intenzíven művelt, fás borítástól teljesen mentes területeken, jobban kedveli az utaktól távol eső helyeket. A faj azonban városi környezetben is élhet, számos amerikai városban megtalálható, például Tucsonban, Arizonában.
Georgiában és New Jerseyben sikeresen újratelepítették a vörös hiúzokat.
A vörös hiúz általában alacsony vagy közepes magasságban él. Az Egyesült Államok nyugati részében azonban 2575 méteres magasságig, Mexikóban 3500 méteres magasságig figyelték meg a Colima vulkánon.
Ökológia és viselkedés
A vörös hiúz magányos és elsősorban sötétedéskor aktív faj, de a környezettől függően nappal és éjszaka is aktív lehet. A vadászat során a sűrű növényzetből lesből támad a zsákmányra. A vörös hiúz a földön él, de jól mászik, és fenyegetettség esetén fákra vagy akár kaktuszokra menekül.
Területük mérete nagyon változó, és a kandúroké általában 2-3-szor nagyobb, mint a nőstényeké. Egy kandúr területe többnyire több nőstény területét is átfedi. A vörös hiúz vizelettel, ürülékkel, az anális mirigyek váladékával és a talaj kaparásával jelöli meg területét, hogy kommunikáljon fajtársaival.
Elterjedési területének északi részén a vörös hiúz megosztja élőhelyét a kanadai hiúzzal. Ott, ahol a két faj együtt él, az agresszívebb vörös hiúz általában kiszorítja a kanadai hiúzt. A legújabb bizonyítékok arra utalnak, hogy a vörös hiúz képes együtt élni más ragadozókkal, például prérifarkassal és pumával olyan területeken, ahol viszonylag magas a zsákmányszerzési lehetőség.
A vörös hiúz szaporodási időszaka általában tél végén van (február-március). A legtöbb kis hiúz kora tavasszal (április-május) születik, de délen a vörös hiúz egész évben szaporodhat. A vemhességi idő 50-70 napig tart. A hímek körülbelül 1,5 évesen, a nőstények 9-12 hónapos korukban érik el az ivarérettséget, de előfordulhat, hogy csak a második évben szaporodnak. A kölykök egy évig maradnak az anyjukkal. Területet keresve egy fiatal hím vörös hiúz akár 200 km-re is eltávolodhat születési helyétől.
Tápláléka
A vörös hiúz étrendje széles. Legtöbbször üregi és a mezei nyulakat zsákmányol, de kis rágcsálókat, patkányokat, mókusokat, csíkos mókusokat, hódokat, madarakat, oposszumokat, pekarikat és esetenként apró patás állatokat, például fehérfarkú szarvasokat is elejt. Úgy tűnik, hogy a vörös hiúz szezonálisan váltja a zsákmányt, attól függően, hogy éppen milyen prédából van a legtöbb. Elterjedési területének északi részén a patás állatok fontos téli táplálékforrások.
A vörös hiúz más ragadozók tetemeit is megsemmisíti, és ha kevés a zsákmány, dögöt is eszik.
Kimutatták, hogy a hímek általában nagyobb állatokra vadásznak, mint a nőstények, a fiatalok pedig arányosan több rágcsálót és dögöt esznek, mint a felnőttek.
Főbb veszélyek
Az emberi tevékenység által okozott élőhelyek elvesztése a fő fenyegetés a vörös hiúz számára. A faj valamennyire képes alkalmazkodni az urbanizációhoz, de a városi tájakon magasabb a közúti balesetek száma, nagyobb a rágcsálóirtó szereknek és a macskarühnek való kitettség. Az urbanizáció és az útépítések a vörös hiúz populációk elszigetelődését is eredményezhetik. Egyes helyeken a vörös hiúzt kártevőként üldözik az alkalmi háziállat-zsákmányolás miatt.
A pumák elpusztítják a vörös hiúzokat, és a kanadai hiúzzal való hibridizációt több államban is észlelték. Florida déli részén a vörös hiúz megfigyelések jelentősen csökkentek az invazív pitonok számának növekedésével.
A macskafélék közül a vörös hiúz bundája a leggyakoribb a nemzetközi piacon. 2000 és 2006 között átlagosan majdnem 30 ezer vörös hiúz prémet értékesítettek. A legtöbb prémet – több, mint 51 ezer darabot – az Egyesült Államokból exportálták 2006-ban. Évente körülbelül 20 000-40 000 vörös hiúzra vadásznak legálisan. Ez eddig fenntarthatónak tűnik, és az Egyesült Államok kormánya úgy véli, hogy a kereskedelmet jól irányítják, és nem károsítja a faj túlélését. Egyes területeken azonban a hiúzokat nem monitorozzák megfelelően, és hiányoznak a populációk méretére és sűrűségére vonatkozó becslések. Ráadásul az elmúlt években a szőrme ára nagyon megdrágult a Kínában, Európában és Oroszországban tapasztalható nagy kereslet miatt, ami aggodalomra ad okot. 2013-ban 65 000-re nőtt az Egyesült Államokból exportált vörös hiúz prémek száma.
Természetvédelmi státusza
Legkevésbé érintett.
A vörös hiúz Kanadában nem védett, Mexikóban pedig öt államban szabályozzák a vadászatot.
(képek és szöveg: internet)
vadmacskák
Gyönyörű márványos nőstényünk, Orientale (Rad) mindig meglep valamivel! 😍
Büszkén mutatom be tenyészetünk első hó cicáit! ❄️❄️❄️ És persze a többieket. 😊
Születési idő: 2023. szeptember 5.
Apa: Shogun des Griffes de Feu
Anya: Orientale des Griffes de Feu
hóbengáli cicák
Lynx lynx (Eurasian lynx)
Jelenleg az eurázsiai hiúzt hat különböző alfajba sorolják:
L. l. lynx (Északi hiúz) Észak-Európában és Nyugat-Szibériában (Skandináviában, Finnországban, Fehéroroszországban, a balti államokban, Oroszország európai részén a Jenissei folyótól keletre)
L. l. carpathicus (Kárpáti hiúz) Kelet- és Közép-Európában, a Kárpátokban
L. l. balcanicus (Balkáni hiúz) a Balkánon (Albánia, Macedónia, Montenegró, Koszovó)
L. l. dinniki (Kaukázusi hiúz) a Kaukázus-hegységben, délre Törökországtól, Iraktól és Irántól, korábban a türkmenisztáni Kopet-Dagban is előfordult
L. l. isabellinus (Turkesztáni hiúz) Közép-Ázsiában (Türkmenisztán, Afganisztán, Pakisztán, Üzbegisztán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Kína, India, Nepál, Bhután)
L. l. wrangeli (Szibériai hiúz) Szibériában a Jenissei folyótól keletre (Oroszország) Kínában.
További genetikai kutatásokra van szükség ahhoz, hogy az alfajok száma a jövőben csökkenhessen.
Az eurázsiai hiúz a hiúzcsalád legmagasabb tagja. A hímek körülbelül 25-30%-kal nehezebbek, mint a nőstények. Az eurázsiai hiúznak hosszú lábai vannak. Mancsait télen sűrűbb szőr borítja, így hatékonyabban tud járni a mély hóban. Farka rövid, vége fekete. Fülei fekete hátoldalúak, fehér folttal, hosszú fekete szőrcsomóval a végükön. Az eurázsiai hiúz bundája lehet szürke, vöröses vagy sárgás, a minták az egyszínűtől a pöttyökön át a kisebb-nagyobb rozettákig változnak. Az eurázsiai hiúz hasa, mellkasa és alsó része világos.
Elterjedés, élőhely
Az eurázsiai hiúz állapota elterjedési területén belül nagyon változó.
Nyugat-Európa nagy részéből kiirtották, azután számos országba – például Ausztria, Csehország, Franciaország, Németország, Olaszország, Szlovénia, Svájc – újra betelepítették.
Európában és Délnyugat-Ázsiában a populációk általában kicsik, és néhányuk széttöredezett. Közép-Európában viszonylag nagy, de elszigetelt populáció él a Kárpátokban. Kisméretű, részben elszigetelt populációk Franciaországban, Svájcban, Ausztriában, Olaszországban, a Balkánon és a Cseh Köztársaságban fordulnak elő.
Az újratelepített hiúzpopulációkban összesen 100-200 egyednél is kevesebb állat van. Ezek a populációk többnyire elszigeteltek, és a kritikusan veszélyeztetett vagy veszélyeztetett kategóriába sorolhatók.
A faj helyzete Kínában és Ázsiában nem jól ismert.
Az eurázsiai hiúz a macskafajok közül az egyik legnagyobb elterjedési területtel rendelkezik. Nyugat-Európában az Atlanti-óceántól Oroszország boreális erdőin át Közép-Ázsiáig és a Tibeti-fennsíktól a Csendes-óceán keleti partjáig terjed. Elterjedési területének körülbelül 75%-a az orosz határokon belül található.
Az eurázsiai hiúz sokféle környezeti és éghajlati viszonyok között fordul elő. Általában főként erdős területekhez kötődik, ahol sok a zsákmány és elegendő fedezék is rendelkezésre áll a vadászathoz.
Európában minden éghajlati övezetben megél, és a tengerszinttől az északi fahatárig előfordul. Közép-Ázsiában az eurázsiai hiúz a nyíltabb, kevésbé erdős területeken és sztyeppei élőhelyeken is előfordul. A faj valószínűleg megtalálható a Himalája északi lejtőin; a sűrű bozótos erdőkben és a fahatár feletti kopár, sziklás területeken is észlelték.
Az eurázsiai hiúzt 5500 méteres magasságig figyelték meg.
Ökológia és viselkedés
Az eurázsiai hiúz magányos állat. Leginkább hajnalban és alkonyatkor aktív. A hímek területének nagysága 100-1000 km² között változhat, ez függ a zsákmány bőségétől és sűrűségétől. A kandúrok területe általában 1-2 nőstény területét foglalja magába.
Az eurázsiai hiúz hatékony vadász, önmagánál 3-4-szer nagyobb zsákmányt is képes megölni. Lesből vadászik, kiváló hallása és nagyon jó látása van. A zsákmányt a torok célzott harapásával öli meg, és ha nem zavarják, általában több éjszakán át is táplálkozik ugyan abból a prédából.
A nőstények két éves korukban, a hímek általában három évesen lesznek ivarérettek. A párzási időszak februártól április elejéig tart, csúcspontja március második felében van. Ilyenkor a hiúzok általában napközben is aktívak, és gyakran hallatják a hangjukat. A vemhességi időszak 68-73 nap. Két hónapos korukban a kölykök már követik anyjukat a vadászatra és tíz hónapos korukban teljesen önállóak lesznek.
Tápláléka
Az eurázsiai hiúz többnyire kis- és közepes méretű patás állatokat zsákmányol, mint például őz, zerge, rénszarvas és pézsmaszarvas. Időnként nagyobb állatokat is elkap, például gímszarvast, de többnyire a fiatalokat. Svájcban az őz és a zerge a hiúzok zsákmányának 88%-át teszik ki. Amikor a patás állatok ritkák, az eurázsiai hiúz kisebb állatokra is vadászik, mint például nyulakra, rókákra, mormotákra, vaddisznókra, madarakra vagy háziállatokra (például kecskék, juhok, házi rénszarvasok).
Az európai Oroszországban és Nyugat-Szibériában, ahol az őz hiányzik, a havasi nyúl és a fajdok jelentik fő zsákmányát. A nyulak és a madarak fontos prédák más közép-ázsiai régiókban is, ahol az élőhelyek szárazabbak és kevésbé erdősek. Kínában a fő zsákmányfajok az őz, a nyúl és a bharal (kék juh), Tibetben a nyúl, a pocoknyúl, a madarak, a tibeti antilop, a tibeti gazella, a brahal és a tibeti róka.
Főbb veszélyek
Nyugat-Európában az erdőirtás következtében a hiúz elvesztette eredeti élőhelyét. A IXX. század végén Nyugat-Európa nagy részén rengeteg erdőt irtottak ki, és megritkultak a vadon élő zsákmányfajok.
Az eurázsiai hiúzt az állatállomány leölése miatt is üldözték, és minden elejtett hiúz után jutalmat fizettek. Ezek a tényezők Európa számos részén a faj kipusztulásához vezettek.
Jelenleg a fő veszélyt továbbra is az élőhelyek elvesztése és az orvvadászat jelenti.
Az újratelepített hiúzpopulációkban a csökkent genetikai sokféleség és a populáció kis mérete szintén aggodalomra ad okot, mivel ez beltenyésztéshez vezethet.
Ázsiában a fő fenyegetések közé tartozik az élőhelyek elvesztése és feldarabolódása, főként az állattenyésztés, az infrastruktúra-fejlesztés, az erőforrás-kitermelés és a fakitermelés miatt, valamint az orvvadászat, az állatállomány elpusztítása miatti megtorló gyilkosság vagy a prémkereskedelem miatt. Az emberek és a hiúz közötti konfliktus fokozódik ott, ahol az állatállomány jelenti az emberek elsődleges megélhetési forrását. Sőt, a hiúzok véletlenül belekerülnek más állatok számára felállított csapdákba is, vagy megölik őket a kutyák. Oroszországban a hiúz továbbra is fontos a bőrpiac és a szőrmeipar számára. Egyes ázsiai országokban, például Azerbajdzsánban, Mongóliában és Pakisztánban az orvvadászat miatti zsákmánybázis kimerülése is komoly veszélynek számít.
Természetvédelmi státusza
Legkevésbé érintett.
Néhány elszigetelt európai populáció azonban a kritikusan veszélyeztetett vagy veszélyeztetett kategóriába tartozik.
A súlyosan veszélyeztetett balkáni hiúz számára 2006-ban indult helyreállítási program, amelynek célja a további hanyatlás megállítása.
Az eurázsiai hiúz a legtöbb országban védett és tilos a vadászata. Svédországban, Finnországban és Romániában védett, de korlátozott számban lehet rá vadászni. Észtországban és Norvégiában a hiúz a nyílt vadászati idényű vadfajok közé tartozik, Lettországban pedig sportvadászattal korlátozott mértékben vadászható. Irakban és Oroszországban vadászható.
Bhutánról, Mongóliáról és Észak-Koreáról nem áll rendelkezésre információ.
(képek és szöveg: internet)