Gepárd
Acinonyx jubatus (Cheetah)
A gepárd a pumával és a jaguarundival áll közeli rokonságban. A fajon belül jelenleg négy alfajt különböztetnek meg:
A. j. hecki Észak- és Nyugat-Afrikában
A. j. jubatus Dél- és Kelet-Afrikában
A. j. soemmerringi Északkelet-Afrikában
A. j. venaticus korábban Észak-Afrikában Közép-Indiáig terjedt, jelenleg csak Iránban maradt fenn.
A gepárd sárgásbarna színű szőrzete szinte teljes egészében tömör fekete foltokkal borított. Minden gepárd egyedi foltmintával rendelkezik, amelyet gyakran azonosítási célokra használnak. A gepárdok könnyen felismerhetők a pofájukon húzódó fekete vonalakról („könnyvonal”).
A száraz, sivatagi területeken élő gepárdok általában kisebbek és halványabb színűek, míg a királygepárdok sokkal nagyobb foltokkal rendelkeznek, amelyek gyakran csíkokká egyesülnek. Ilyen speciális mintázatú egyedeket Dél-Afrika egy kis területén lehet látni. (A királygepárdot nem tekintik alfajnak, mert mintázata egy genetikai mutáció eredménye.) Még ritkább az egyszínű gepárd, mely sárgásbarna színű, fekete pöttyök nélkül. Utoljára 2011-ben, a kenyai Athia Kapiti Természetvédelmi Területen észleltek egy ilyen példányt.
A gepárd a leggyorsabb szárazföldi emlős, hosszúkás testtel és hosszú lábakkal. Testfelépítése tökéletesen alkalmazkodott a sebességhez:
- Hosszú végtagok, nagy combizmok és nagyon rugalmas gerinc: ez lehetővé teszi számára, hogy akár 7 métert is megtehessen egy ugrással.
- Félig visszahúzható karmok: nem tudja teljesen visszahúzni a karmait, ez extra tapadást biztosít a nagy sebességgel történő futás és kanyarodás során.
- Hosszú farok: segít megőrizni az egyensúlyát
- Megnagyobbodott tüdő, szív és orrjáratok, valamint kisebb szemfogak a többi macskaféléhez képest: a felső szemfogak gyökerei kisebbek, ez nagyobb orrnyílást tesz lehetővé. Így egyszerre több levegőt tud beszívni, ami nagyon fontos ahhoz, hogy viszonylag hamar felépüljön a sprintből.
Elterjedés, élőhely
A gepárdok jól alkalmazkodtak a száraz körülményekhez, szavannákon és sivatagos környezetben éltek Afrika-szerte, beleértve Észak-Afrikát is, egészen a Közel-Keletig és Délkelet-Indiáig. Manapság a gepárd elsősorban a szubszaharai Afrika szárazabb részein található meg, és még mindig meglehetősen széles körben elterjedt Afrika déli és keleti részén. Két megmaradt fellegvára Namíbiában/Botswanában és Kenyában/Tanzániában van. Elterjedésük azonban egyre töredezettebb és erősen korlátozott.
Ázsiában a gepárd szinte teljes történelmi elterjedési területéről eltűnt. Irán az egyetlen ország, ahol a kritikusan veszélyeztetett ázsiai gepárdok kis populációja él. Eltűnésének fő oka valószínűleg a vadon élő zsákmánybázis kimerülése, az élőhelyek megváltoztatása, a közvetlen leölés és az élő gepárdok illegális befogása volt.
A jelenlegi gepárdpopuláció nagy része védett területeken kívül él olyan régiókban, ahol az oroszlánokat és a foltos hiénákat kiirtották.
A gepárd nyílt füves területeken és szavannákon él. Száraz erdőkben, félsivatagokban, nyílt erdőkben és cserjésekben is megtalálható, a trópusi esőerdőkből hiányzik. A Szahara középső részén magas hegyvidéki élőhelyeken fordul elő, ahol valamivel több a csapadék, mint a környező sivatagban. Iránban síkságokon és sivatagos helyeken él, ahol a csapadék kevesebb, mint 100 mm évente.
A gepárd 2000-3000 méteres magasságig megtalálható, a Kenya-hegyen pedig 4000 méter magasságig észlelték őket.
piros = fennmaradt, narancssárga = valószínűleg fennmaradt
citromsárga = valószínűleg kihalt, halványsárga = kihalt
(Durant et al. 2022, IUCN Red List of Threatened Species 2022).
Ökológia és viselkedés
A gepárd elsősorban nappal aktív, ez csökkenti az éjszakai ragadozókkal, például az oroszlánokkal és a foltos hiénákkal való versenyt. A legújabb tanulmányok azonban kimutatták, hogy a gepárd éjszaka is meglepően aktívak lehet.
A gepárdok társadalmi berendezkedése egyedülálló a macskafélék között. Miután a gepárdok elhagyják anyjukat, a testvérek körülbelül hat hónapig együtt maradnak. Később a nőstények magányosan élnek, míg a hímek vagy magányosak lesznek, vagy csoportot alkotnak más hímekkel. Ezek a csoportok általában 2-3 hímből állnak, akik általában rokonok. A csoportok nagyobb valószínűséggel szereznek és tartanak fenn területeket, mint a magányos hímek. A nőstény gepárdok nem hűségesek párjukhoz, és hajlamosak több hímmel is párosodni.
Míg a nőstényeknek nincsenek területiek, a hímek kis territóriumokat hozhatnak létre. Azonban nem minden hím tud területet szerezni; a koalíciók előnyben vannak, mivel erősebbek. A nőstények és a terület nélküli hímek nagy és egymást átfedő lakóterülettel rendelkeznek. A terület nélküli gepárdok hajlamosak követni a vándorló állatokat. A territoriális hímek által létrehozott területek lényegesen kisebbek és ritkán fedik át egymást, mivel ezek védhető erőforrásokat tartalmaznak, például zsákmányt és vizet. A gepárdok egyedi társadalmi szerkezettel rendelkeznek, hogy elkerüljék a versenyt a nagyobb és erősebb ragadozókkal.
A hímek, akár van területük, akár nincs, vizeletpermetezéssel, karomnyomokkal és székletürítéssel jelzik jelenlétüket a táj kiemelkedő részein, például termeszdombokon, cserjéken és fákon. A jelölőfák jellemzően nagy, feltűnő fák, amelyekhez a gepárdok rendszeresen visszatérnek.
A gepárd jól alkalmazkodott a száraz környezetben való élethez, ezért nincs feltétlenül szüksége vízre. Nedvességigényét úgy is ki tudja elégíteni, hogy zsákmánya vérét vagy vizeletét issza, vagy alkalmanként tsamma dinnyét eszik.
A szaporodási időszak egész évben tart. Mindkét nem több partnerrel párosodik, és az azonos alom kölykeinek eltérő apja is lehet. A vemhességi időszak 90-98 napig tart. A gepárdkölykök mortalitása magas. A kölykök több, mint kétharmada elpusztul az első két hónapban, többnyire más ragadozók (oroszlánok, foltos hiénák, leopárdok) által. A tanzániai Serengetiben a kutatások szerint a kölykök 5%-a érte el a fél éves kort, míg a botswanai Kgalakgadi Transfrontier Parkban a kölykök 35%-a.
Körülbelül 13-20 hónapos korukban a kölykök elhagyják anyjukat.
A gepárd nagyon gyors, a préda üldözése közben akár 103 km/órás sebességet is elérhet. Először kifárasztja a kiszemelt áldozatot, mielőtt teljes sebességgel üldözőbe venné. Ha bőséges a zsákmány, a gepárdok általában 2-5 naponta vadásznak, kivéve, ha a nősténynek kölykei vannak. A többi ragadozóval való versengés elkerülése érdekében általában nappal vadásznak, és nem maradnak sokáig a préda mellett.
Tápláléka
A gepárd általában a legelterjedtebb zsákmányfajokat kedveli, amelyek testtömege 10-56 kg között van. Ide tartoznak az impalák, a gazellák, a mocsári antilop, a vándorantilop, a varacskos disznó és más antilopok is. Kisebb állatok, például nyulak vagy madarak is szerepelnek étrendjében. A csoportban élő hímek nagyobb zsákmányt is elkaphatnak, például gnút, kudut vagy jávorantilopot. Amikor a gepárdok csordaállatokra vadásznak, hajlamosak a kevésbé éber egyedeket kiválasztani, és az évszaktól függően többnyire fiatal állatokat zsákmányolnak.
Kelet-Afrikában a gepárd fő zsákmánya a Thomson-gazella a síkságon, és az impala az erdőkben.
Észak-Kenyában fő zsákmánya a kis kudu, a zsiráfnyakú gazella (gerenuk) és dik-dik antilop.
Dél-Afrikában főként vándorantilpot, nagy kudu borjút, varacskos disznót, impalát és puku mocsári antilopot zsákmányol. Iránban fő prédái a vadon élő juhok, a perzsa kőszáli kecske és a fokföldi nyúl. Nagyon kevés bizonyíték van arra, hogy az ázsiai gepárd háziállatokat fogyasztott volna.
A gepárdok ritkán védik meg zsákmányukat, ezért ezeket a viszonylag nagyobb húsevők, például az oroszlánok és a foltos hiénák ellophatják.
Főbb veszélyek
A gepárdokat fenyegető fő veszélyek az élőhelyek elvesztése és feldarabolódása, ezáltal a populációk elszigetelődése egymástól.
A gepárdokra komoly veszélyt jelent természetes zsákmánybázisuk csökkenése is, amelyet túlnyomórészt az emberi tevékenységek, például a vadászat és a legeltetés okoz.
Egy másik fenyegetés a bőrök és élő gepárdok illegális kereskedelme. Gyakran előfordul, hogy lelövik az anyaállatot és a kölyköket eladják a feketepiacon. Sok elfogott kölyök már a szállítás során meghal. Szomáliföldön és Etiópiában az elkobzott kölykök halálozási aránya eléri a 70%-ot, a tényleges szám pedig valószínűleg még magasabb.
A fokozott védelmi és oktatási erőfeszítések ellenére az ember és a vadon élő állatok közötti konfliktusok továbbra is problémát jelentenek. A gepárd nagy területen és nagyon alacsony sűrűséggel fordul elő. A legtöbb védett terület nem elég nagy ahhoz, hogy életképes populációkat tudjon fenntartani, és a gepárdok többsége a védett területeken kívül, mezőgazdasági területeken él, így nagyobb a konfliktusveszély az emberrel. A gepárdok jobban kedvelik a vadon élő zsákmányt, de bizonyos körülmények között háziállatokat is elvisznek.
A gepárdot sebezhetőnek tartják más nagyragadozók, különösen az oroszlánok fajok közötti versenyével szemben.
Az utak egyre nagyobb veszélyt jelentenek a gepárdokra is.
Ezen kívül a szabályozatlan turizmus is fenyegetheti őket, mivel ez megzavarhatja vadászati viselkedésüket, és a kölykök halálához vezethet az anyjuktól való elszakadásuk miatt.
A genetikai elemzés kimutatta, hogy mind a fogságban tartott, mind a szabadon élő gepárdok nagyon magas szintű homogenitást mutatnak DNS-ben, és magas a rendellenes spermiumok szintje. A genetikai sokféleség hiánya rendkívül sebezhetővé teszi a gepárdot, és a faj érzékenyebb az olyan betegségekre, mint a rüh és a lépfene.
A természetvédelmi munka számos szinten kihívást jelent.
Természetvédelmi státusza
Sebezhető.
Elterjedési területének nagy részén teljes mértékben védett.
Az A. j. venaticus alfaj Iránban és az A. j. hecki alfaj kritikusan veszélyeztetett.
A gepárd valószínűleg kihalt Eritreában. Regionálisan 28 országban kihalt. Szváziföldön újra betelepítették a gepárdot.
Zimbabwéban engedélyezett a trófeavadászat, és számos országban törvényes a gepárdok leölése az élet és az állatállomány védelmében.
(képek és szöveg: internet)