Jaguarundi

Herpailurus yagouaroundi (Jaguarundi)

A jaguarundi közelebbi rokonságban áll a pumával és a gepárddal, mint a többi újvilági macskával. Viselkedése jobban hasonlít a pumára, mint más, ugyanazon az élőhelyen élő közepes méretű macskákéra, és a gepárdhoz hasonlóan ő sem tudja teljesen visszahúzni hátsó mancsai karmait.

A jaguarundit egységes fajnak tekintik.

A jaguarundinak kicsi, vékony és hosszúkás feje van, kicsi, közel ülő szemei, szélesen ülő, nagyon lekerekített fülei és karcsú teste. Rövid lábai és nagyon hosszú farka egyedi megjelenést kölcsönöznek neki; néha „vidramacskának” is nevezik.

A jaguarundi szőrzete rövid és egységes. A faj három színben fordul elő, barnás fekete, szürke és sárgásvörös. A fej és a has gyakran világosabb színű, mint a test. A vöröses színű egyedek gyakrabban láthatók nyílt/száraz élőhelyeken, a feketések inkább az erdőkben élnek. Ennek ellenére minden színű állat megtalálható minden környezetben. Néha minták vannak az arcon, a hason vagy a végtagokon.

Elterjedés, élőhely

A jaguarundi a nyugati féltekén a legszélesebb körben elterjedt kismacska, és a puma után a második legelterjedtebb húsevő Amerikában, bár a populációsűrűségéről kevés konkrét információ áll rendelkezésre. A jaguarundit sok éven át viszonylag gyakorinak tartották, talán azért, mert nappali életmódot folytat, és nyílt élőhelyeket használ. A kutatások azonban arra az eredményre jutottak, hogy egyáltalán nem gyakori.

Elterjedési területe Mexikótól Kolumbián, Ecuadoron át Peruig, Közép-Argentínáig, Paraguayig, Brazíliáig és Uruguayig tart.

Általában 2000 méteres magasságig fordul elő, de inkább alföldi fajnak számít. Kolumbiában 3200 m-ig figyeltek meg jaguarundikat.

A jaguarundi sokféle nyílt és zárt élőhelyen él: sivatagban, száraz cserjésekben, félszáraz töviserdőkben, mocsarakban, parti területeken, szavannán, nedves gyepeken és erdőkben (trópusi és szubtrópusi esőerdők, lombhullató és félig lombhullató erdők, fenyőerdők…), érintetlen és bolygatott területeken egyaránt. A többi kismacska fajhoz képest inkább a nyíltabb helyeket részesíti előnyben.

A jaguarundi élőhelyének alkalmasságát elsősorban a sűrű aljnövényzet határozza meg, mivel ezeken a területeken több zsákmányállat fordul elő. Az ember által megváltoztatott tájak adottságaiból – mint a vízforrások, a töredezettség és mezsgyék – a faj bizonyos mértékig hasznot húzhat.

Ökológia és viselkedés

A jaguarundinak van egy figyelemre méltó tulajdonsága, amely nagyon szokatlan a macskáknál: legalább tizenhárom különböző hangot használ a kommunikációhoz. Ezek a dorombolástól, fütyüléstől és fecsegéstől a madárcsicsergésig terjednek.

Sok más macskafélével ellentétben a jaguarundi szigorúan nappali életmódot folytat, és általában a földön vadászik. Különböző tanulmányok kameracsapda-felvételeit összeállítva úgy tűnik, hogy 08:00 és 12:00, illetve 16:00 és 20:00 óra között a legaktívabbak. Ez a viselkedés lehetővé teszi a jaguarundi számára, hogy minimálisra csökkentse a versenyt az éjszaka aktív ocelottal, a pumával és a hosszúfarkú macskával.

Főként szárazföldi tevékenységei ellenére a jaguarundi ügyes és mozgékony mászó és úszó. Akár 2 métert is képes ugrani a levegőben, hogy elkapja a madarakat, és láttak már jaguarundit, amint selyemmajmot üldöz a fákon.

A jaguarundi magányos ragadozó. Táplálékkeresés közben naponta akár 7 km-t is megtehet.

A jaguarundiknak nincs meghatározott szaporodási időszakuk. A vemhességi idő 72-75 nap között van, és 1-4 utód születik.

A kölykök körülbelül hat-nyolc naposan kinyitják a szemüket, négy hetesen elhagyják az odút, négy-öt hetesen kezdik eszegetni a szilárd táplálékot, de még 60 napig szopnak.

Tápláléka

A jaguarundi univerzális ragadozó. Elsősorban 1 kg-nál kisebb testtömegű állatokkal táplálkozik, mint például kisemlősök (egerek, patkányok, kis erszényes állatok), madarak és hüllők (gyíkok, kígyók). A táplálék zömét leggyakrabban a Sigmodontinae alcsaládba tartozó egerek és patkányok alkotják. Emellett nagyobb testű állatokra is vadászik, például nyulakra, oposszumokra és tatukra. A kisebb gerinctelenek (elsősorban ízeltlábúak) viszonylag gyakran fordulnak elő étrendjében. A jaguarundi madarakat is gyakran zsákmányol, de azt is megfigyelték, hogy egy tócsában rekedt pontylazacra vadászott.

A jaguarundi zsákmányának mérete átlagosan nagyobb, mint a tigrismacskáké és a margayé, de jóval kisebb, mint az oceloté.

Főbb veszélyek

A jaguarundikat soha nem hasznosították a kereskedelemben, de a különböző országokban különféle célokra használták őket. A legelterjedtebbek a gyógyászati, élelmiszer- és díszcélok, a házi kedvencként való tartás, illetve megtorló leölések a baromfi pusztítása miatt. Brazília északkeleti részén a jaguarundi zsírt sebek gyógykezelésére használják.

Annak ellenére, hogy a faj látszólag tolerálja az élőhelyek megváltoztatását és képes menedéket találni a bozótosban, a jaguarundi számára a fő fenyegetés az élőhelyek elvesztése és feldarabolódása, ami a zsákmány csökkenéséhez, valamint a gázolásokhoz vezethet. Brazília jelenti a legnagyobb veszélyt a mezőgazdasági terjeszkedés miatt (a szavannák ipari, mezőgazdasági tájakká történő átalakítása).

A szabad tartású házi kutyák nagy mennyisége – különösen Brazíliában – veszélyes lehet a jaguarundikra. Egyelőre nem ismert, hogy a különböző fertőző betegségek átvitele milyen mértékben befolyásolja negatívan a macskaféléket.

Noha a jaguarundi étrendjében több mint 400 zsákmányfaj szerepel, egy nemrégiben készült tanulmány kimutatta, hogy ezeknek a fajoknak körülbelül 25%-a veszélyeztetett vagy csökkenő létszámú.

A legnagyobb veszélyt a faj élettörténetével és ökológiájával kapcsolatos információk hiánya jelenti. A jaguarundit sokáig gyakorinak tekintették, de úgy tűnik, hogy ezt a felfogást torzítja nappali tevékenysége és a nyílt területek használata.

Természetvédelmi státusza

Legkevésbé érintett.

A jaguarundi elterjedési területének nagy részén védett. Brazíliában, Ecuadorban, El Salvadorban, Guyanában és Nicaraguában a jaguarundi nem védett.

Peruban a vadászat szabályozott.