Puma

Puma concolor (Puma / Cougar / Mountain Lion)

Bár a puma egy nagytestű macska, a kismacskákkal áll közelebbi rokonságban, mivel neki nincs rugalmas nyelvcsontja és megnagyobbodott hangszalagjai. (Ezek a nagymacskákra jellemzőek.) A puma hosszú gerincoszlopa hasonlít a vele közeli rokonságban álló gepárdéhoz.

Eredetileg a pumának harminckét alfaját írták le, később egy filogeográfiai vizsgálat alapján hat alfajt javasoltak. A legújabb mtDNS-tanulmány alapján azonban a kutatók csak két alfajt különböztetnek meg:

P. c. concolor Dél-Amerikában

P. c. puma Észak- és Közép-Amerikában.

A pumának lekerekített feje, kicsi, lekerekített fülei, fekete hátoldala, vékony teste, hosszú lábai és nagy mancsai vannak. A jaguarundihoz hasonlóan a puma színe nagyon eltérő lehet, még testvérek között is. A puma szőrzete sima, színe az ezüstszürkétől a sárgásbarnán, vörösesen át a sötétbarnáig változó. Csak a fiatal állatokon lehetnek csíkok vagy foltok. A melanizmus gyakori, az albinizmus ritkán fordul elő náluk. A puma álla, torka és hasa fehér, farka hosszú és fekete végű.

A Chile déli részén és Kanadában élő pumák kétszer akkora súlyúak, mint a trópusokon előforduló példányok, ahol a nagyobb jaguárokkal kell felvenniük a versenyt. A hímek 40-60%-kal nehezebbek, mint a nőstények, és elérhetik a 120 kg-ot is.

Elterjedés, élőhely

A gyarmatosítást követő 200 év során a puma az USA keleti felének nagy részéből eltűnt. Floridában csak egy elszigetelt, veszélyeztetett populáció maradványa létezik, amelyet 100-180 egyedre becsülnek. A pumák száma Kanada északkeleti részén, Közép-nyugaton és az Egyesült Államok keleti részén növekszik. A közép- és dél-amerikai populációk kevésbé ismertek.

Uruguayban a puma rendkívül veszélyeztetett.

A puma az Amerikában őshonos szárazföldi emlősök közül a legnagyobb elterjedési területtel rendelkezik. A kanadai Brit Kolumbiától és az Egyesült Államoktól Közép- és Dél-Amerikán keresztül Chile déli csücskéig fordul elő.

A puma az amerikai kontinensen minden jelentősebb élőhelytípusban megtalálható, a száraz sivatagoktól, a félszáraz bokros területektől és a hideg tűlevelű erdőktől kezdve a szezonálisan elárasztott szavannákig és trópusi esőerdőkig, kivéve néhány sűrűn lakott tengerparti régiót és az Andok legmagasabb részeit.

Peru déli részén 5800 méteres magasságig regisztrálták.

A puma az összetett szerkezetű élőhelyeket részesíti előnyben, beleértve a sziklás, meredek hegyi ökoszisztémákat és a változatos aljnövényzetű erdőket, de olyan nyílt élőhelyeket is elfoglal, amelyek minimális növényi borítással rendelkeznek, mint például a patagóniai gyepek.

Ökológia és viselkedés

A puma nem tud ordítani, de sokféle hangot képes kiadni: csiripel, sziszeg, morog és füttyül is. A pumák magányosak, elsősorban éjszaka vadásznak, illetve alkonyatkor és hajnalban. Vadászat közben nagy távolságokat is megtehetnek. Többnyire a földön vadásznak, de jól másznak és gyakran felmenekülnek a fára, amikor kutyák vadásznak rájuk.

A hím pumák területe általában kétszer akkora, mint a nőstényeké és több nősténny területével is átfedésben van.

A pumák közötti kommunikáció elsősorban a szaglásra alapul. A pumák a hátsó lábukkal „kaparnak”, először az egyikkel, majd a másikkal. A folyamatot többször megismétlik, hogy egy nagy halom törmeléket hozzanak létre.

A pumák szaporodhatnak egész évben, de ennek ellenére legtöbb ellés a melegebb hónapokban történik. A vemhesség 88-96 napig tart. Az ivarérettséget a fiatalok két éves korukban érik el, addig általában az anyjukkal maradnak.

Tápláléka

A puma étrendje nagyon változatos, elkapja a rovarokat, madarakat és egereket, emellett nagyobb állatokra is vadászik, mint disznó, vízidisznó, villásszarvú antilop, vapiti, kanadai vadjuh és jávorszarvas.

Észak-Amerikában a puma elsősorban patásokkal táplálkozik, másutt kisebb állatokkal, például vaddisznókkal, mosómedvékkel, hódokkal és tatukkal. Azokon a területeken, ahol a puma együtt él a nagyobb jaguárral, inkább kis és közepes méretű állatokat zsákmányol (például pocoknyúl, mezei nyúl, aguti, erszényesek, vaddisznó, mosómedve, tatu).

Chilében, ahol nem fordulnak elő jaguárok, a törpeszarvas, a chillei villásszarvas, a guanakó és az mezei nyúl a puma gyakori zsákmánya.

A puma háziállatokat, például juhot vagy szarvasmarhát is elkap.

Főbb veszélyek

Az élőhelyek elvesztése és feldarabolódása, valamint az emberüldözés jelentik a legnagyobb veszélyt a fajra. A puma már elvesztette eredeti elterjedési területének 50%-át. Floridában a fennmaradó veszélyeztetett populációt leginkább az autóutak fenyegetik, amelyek a halálozás fő okai. Az utak a puma mozgásának és szétszóródásának fő akadályai is.

Problémát jelent a pumák zsákmányállatainak illegális és fenntarthatatlan vadászata is.

A pumára évszázadok óta intenzíven vadásznak. 1930-ra az Egyesült Államokban és Kanadában a Sziklás-hegységtől keletre kiirtották, kivéve Floridát. Az Egyesült Államok nyugati részén a puma állománya stabil, és a legtöbb nyugati államban legálisan vadászható. Kaliforniában védett. A faj lassan újra betelepül a Sziklás-hegységtől keletre fekvő területekre is.

Egyes helyeken a puma-ember konfliktus – beleértve az állatállomány elragadását és az emberek elleni ritka támadásokat – komoly probléma.

Természetvédelmi státusza

Legkevésbé érintett.

A puma elterjedési területének nagy részén védett.

A vadászat szabályozott Argentínában, Kanadában, Mexikóban, Peruban és az Egyesült Államokban.

Ecuadorban, El Salvadorban és Guyanában a puma nem védett jogilag.