Születési idő: 2023. március 10.
Apja: Porto Rico des Griffes de Feu
Anyja: MirrMurr Ramsa
bengáli cica
Pardofelis marmorata (Marbled cat)
A márványfoltos macskát egykor a ködfoltos párduc (Neofelis ssp.) közeli rokonának tartották, mivel megjelenésükben hasonlóak: mindkét faj bundáján jellegzetes, szabálytalan foltos mintázat látható. A genetikai elemzések azonban azt mutatják, hogy közelebbi rokonai az ázsiai aranymacska és a borneói vörösmacska.
A márványfoltos macska alapszíne barnásszürke-vörösesbarna. Az oldalán és a hátán nagy, szabálytalan alakú, fekete körvonalú, barnás-vöröses foltok találhatók. A nagy foltok kis sötét foltokká halványodnak a lábakon és a farkon. A láb belső oldala halvány barna színű. A szem belső sarkából két fekete csík húzódik a fejtetőre és a nyakra.
A márványfoltos macska körülbelül akkora súlyú, mint egy nagy házimacska, de karcsúbb és megnyúltabb benyomást kelt. Feje lekerekítettebb, mint a többi macskafélének, pofája széles, fülei lekerekítettek, melyek hátoldalán fehér sávok vannak. Pupillái nagyok és barnák. A farok rendkívül hosszú, majdnem olyan hosszú, mint a teljes fej és testhossz, és nagyon bozontos. Járás közben a márványfoltos macska vízszintesen kinyújtva tartja a farkát. A lábfej felépítése, a viszonylag rövid lábak és a hosszú farok ennek a kis macskának a fára mászáshoz való alkalmazkodását jelzik.
Elterjedés, élőhely
A márványfoltos macskát vadon először 1994-ben fényképezték le Thaiföldön, amikor a kameracsapda használata terepen egyre elterjedtebbé vált.
A faj állománynagyságát és elterjedését még kevésbé tanulmányozták.
A márványfoltos macska Nepáltól, Bhutántól és Északkelet-Indiától Indokína egyes részeiig megtalálható. Malajziában, valamint Szumátrán és Borneón is előfordul. Indiában a Himalája keleti lábánál él. Bár a faj viszonylag széles földrajzi elterjedésű, elterjedési területe erősen töredezett.
A márványfoltos macska erdőfüggő, és főként nedves és vegyes lombhullató-örökzöld trópusi erdőkhöz kötődik. Előnyben részesíti az őserdőket, kerüli az ember által erősen zavart élőhelyeket. A fajt másodlagos erdőkben, irtott területeken vagy mezőgazdasági ültetvényeken is megfigyelték, egyedeit a tengerszinttől 3000 méteres magasságig rögzítették.
Ökológia és viselkedés
A márványfoltos macska ökológiája és viselkedése kevéssé ismert. Eredetileg azt gondolták, hogy elsősorban alkonyatkor és éjszaka mozog, azonban a kameracsapdás vizsgálatok azt mutatják, hogy éjjel-nappal aktív faj.
A márványfoltos macska erdőfüggő. Nagyon jól tud fára mászni, fejjel lefelé is le tud jönni a fáról. Habár sokat tartózkodik a fákon, valószínűleg a legtöbb időt a földön tölti.
A márványfoltos macska magányosan él, de már többször is megfigyelték őket párban. Nem ismert, hogy ezek az állatok házaspárt vagy testvérpárt alkotnak-e.
Tápláléka
Még nem végeztek részletes vizsgálatokat arra vonatkozóan, hogy mivel táplálkoznak a márványfoltos macskák.
Feltételezik, hogy madarakat, mókusokat, gyümölcsevő denevéreket, rágcsálókat (például patkányokat és egereket) zsákmányolnak, és feltehetően rovarokkal, halakkal, hüllőkkel (például gyíkokkal) és kétéltűekkel (például békákkal) is táplálkoznak. Számos dokumentált eset is akadt, amikor márványfoltos macskák főemlősöket zsákmányoltak.
A jelentések szerint Szumátrán időnként rájárnak a baromfira.
Főbb veszélyek
A márványfoltos macska számára a fő veszélyforrás az élőhelyek elvesztése. Délkelet-Ázsiában az erdőirtás mértéke nagyon gyors, főként a fakitermelésnek és az emberi települések, a mezőgazdaság, az olajpálma-, a kávé-, a gumi- és egyéb ültetvények céljára történő átalakításnak köszönhetően. Úgy tűnik, hogy a márványfoltos macska érzékeny az emberek által okozott változásokra és zavarásokra. A faj ritkán látható emberi települések közvetlen közelében.
A márványfoltos macskával kevésbé lehet találkozni a vadkereskedelemben, de bundája, húsa és csontjai értékesek. Húsát és bőrét gyógyászati célokra használják.
India bizonyos területein egyes törzsi csoportok is vadásznak rá húsáért és társadalmi-kulturális szertartások céljából.
A válogatás nélküli csapdázás nagy probléma.
Természetvédelmi státusza
Közel veszélyeztetett.
A márványfoltos macska szerepel a CITES I. függelékében.
(képek és szöveg: internet)
Vadmacskák
Morcit kezdetben csak azért neveztük el Morcinak, mert a szeme körüli fehér minta miatt már kiscicaként is olyan volt, mintha mindig morcosan nézne. Később persze többszörösen rászolgált a nevére… 😁
Míg velünk tündér-cuki, alig várja, hogy valamelyik macskába beleköthessen. Biztos vagyok benne, hogy tisztában van az erejével, mert jelenleg ő a legnagyobb nőstényünk. Amíg együtt lakott a többiekkel, mindennaposak voltak a balhék és az egyik résztvevő mindig Morci volt.
Mióta anya lett, duplán Morci: az első pár hétben a legkisebb zajra is morgott és elkezdte pakolászni a cicákat, ezért ebben az időszakban a családtagokon kívül senki nem jöhetett be a házba.
Morci amúgy egy gyönyörű, kontrasztos, pihe-puha macska, vadmacskákra jellemző széles orral, kis fejjel, igazi ragadozó járással. 😍
Törzskönyv:
Apja: Porto Rico des Griffes de Feu
Anyja: MirrMurr Laika
Egészség:
FIV, FeLV negatív
HCM negatív (2023)
PRA-b N/N
PKDef N/N
bengáli macska
Shogun szintén Franciaországból érkezett hozzánk, a Griffes de Feu tenyészetből. Alkatra és természetre is teljesen különbözik Porto Rico-tól, mert míg Rico egy hatalmas, nyugodt mackó és az állatorvosok kedvence, addig Shogun egy kifejezetten kecses, karcsú, surranó vadmacska. 🙂
Szerintem Shogun nem véletlenül kapta a nevét! 😁
Egészen addig dorombol és dörgölőzik, amíg valaki nem akar tőle valamit. Viszont ha megsejti, hogy valami készül ellene, egy szempillantás alatt előbújik belőle a harcos és kiszabadul a számára félelmetes helyzetből.
Ő az állatorvosok és állatszállítók réme, a bolhacsepp legnagyobb ellenzője, a nyál mintavétel kategorikus elutasítója. 😁 Aki egyszer találkozik vele, egy életre megemlegeti… 😎
Törzskönyv:
Apja: Justwild Polaroid
(kép: Griffes de Feu tenyészet)
Anyja: Ovni des Griffes de Feu
(kép: Griffes de Feu tenyészet)
Egészség:
FIV, FeLV negatív
HCM negatív (2022)
PRA-b N/N
PKDef N/N
bengáli macska
Catopuma temminckii (Asiatic golden cat)
Az ázsiai aranymacska egy közepes méretű macska, viszonylag hosszú lábakkal. Megjelenésében hasonlít az afrikai aranymacskához, azonban a legújabb genetikai elemzések azt mutatják, hogy legközelebbi rokonai a borneói vörösmacska és a márványfoltos macska.
A faj leggyakoribb szőrszíne az arany- vagy vörösbarna, de lehet sötétbarna vagy akár szürke, és előfordulnak melanisztikus egyedek is köztük. Létezik egy foltos változat, ezt a színváltozatot Kínában és Bhutánban észlelték.
Ennek a macskának a legmeghatározóbb jellemzői a fejen található fehér csíkok. A lekerekített fülek háta fekete, szürke folttal. A mellkas, a has és lábak belső oldala fehér. A hosszú farok végének alsó oldala fehér. A lábak és a farok végei szürkés-feketék.
Elterjedés, élőhely
Az ázsiai aranymacska a Himalája lábától Kínáig és Délkelet-Ázsiáig fordul elő. Ezen kívül Bangladesben, Bhutánban, Kambodzsában, Indiában, Indonéziában, Laoszi Demokratikus Köztársaságban, Malajziában, Mianmarban, Nepálban, Thaiföldön és Vietnamban él. Indiában csak az északkeleti államokban jegyezték fel.
Az ázsiai aranymacska különböző erdős élőhelyeken él, például trópusi és szubtrópusi nedves örökzöld erdőkben, vegyes örökzöld erdőkben és száraz lombhullató erdőkben. Alkalmanként meglátogatja a nyíltabb élőhelyeket, sziklás területeket is.
Az ázsiai aranymacskával gyakran viszonylag nagy magasságban, 3000 m felett lehet találkozni. Bhutánban, a Wangchuck Centennial Nemzeti Park hegyvidéki erdeiben 4282 méter magasan készült róla felvétel.
Ökológia és viselkedés
Keveset tudunk az ázsiai aranymacskák ökológiájáról és viselkedéséről.
Egykor azt gondolták, hogy elsősorban éjszakai, de a legtöbb kamerás csapdával készült fénykép a fajról nappal készült.
Bár az ázsiai aranymacskák jól tudnak mászni, idejük nagy részét a földön töltik, hosszú farkukat a hegyén felgöngyölítve hordják.
Az ázsiai aranymacskák testmérete szexuális dimorfizmust mutat, a hímek (12-16 kg) általában 50-75%-kal nagyobb súlyúak, mint a nőstények (8-10 kg). A szexuális érettséget a nőstények 18-24 hónapos korban, a hímek 2 éves korban érik el.
Az ázsiai aranymacska földön lévő üregekben, sziklák vagy fák alatt hozza világra kicsinyeit. A vemhesség átlagosan 80 napig tart, az átlagos alomméret egy-két cica.
A múltban meglehetősen gyakori volt az európai állatkertekben, bár szaporodási arányuk nem volt különösebben jó. A nőstényeket gyakran megölték párjaik. Világszerte jelenleg kevesebb, mint egy tucat állatkertben látható. Fogságban sokféle hangját és illatjelölési viselkedéstét figyelték meg.
Tápláléka
Az ázsiai aranymacska elsősorban nagy rágcsálókkal táplálkozik (patkányok, pockok, mókusok), de elfogyasztja a kétéltűeket, kis hüllőket (gyíkok, kígyók), rovarokat, madarakat, főemlősöket (pl. álarcos langúr, arany piszeorrú majom, rézuszmajom) és olyan kis patás állatokat is, mint a muntyákszarvas és kancsilok.
Az ázsiai aranymacskák nagyobb állatokat is zsákmányolnak, pl. gorálokat, vaddisznókat, takint és szarvasokat.
Baromfit, házi kecskéket és házi bivaly fiatal borjait is elkapja.
Főbb veszélyek
Az ázsiai aranymacska számára a fő fenyegetés az élőhelyek elvesztése és megváltozása az erdőirtás miatt. A délkelet-ázsiai erdőkben megy végbe a világ leggyorsabb regionális erdőirtása az olajpálma-, kávé-, akác- és gumiültetvények terjeszkedésének köszönhetően.
Az ázsiai aranymacskát a hagyományos gyógyászatban használt bundája és csontjai, valamint egyes területeken csemegeként számon tartott húsa miatt vadásszák is. Egyes régiókban az emberek úgy vélik, hogy az ázsiai aranymacskahús fogyasztása növeli az erőt és az életerőt. A faj orvvadászata számos területen növekszik. A helyiek követik az ázsiai aranymacskák nyomait és csapdákat állítanak fel, vagy vadászkutyákat használnak a macskák felkutatására és sarokba szorítására.
Az ázsiai aranymacskát az állatállomány elpusztításának megtorlásaként is megölik. Szumátrai falvakban végzett tanulmány kimutatta, hogy az ázsiai aranymacska időnként baromfit zsákmányol, és emiatt gyakran üldözik. A jelentések szerint az ázsiai aranymacska nagyobb állatokat is elkap, például juhokat, kecskéket, bivalyborjakat és más patás állatokat, ami konfliktusokhoz vezet.
Természetvédelmi státusza
Közel veszélyeztetett.
Az ázsiai aranymacska a CITES I. függelékében szerepel, és elterjedési területének nagy részén teljes mértékben védett, állománya csökken.
(képek és szöveg: internet)
vadmacskák
Catopuma badia (Borneo bay cat)
A borneói vörösmacskáról először 1874-ben készült leírás. Legközelebbi rokonai az ázsiai aranymacska, illetve a márványfoltos macska; ez a három fajból álló család az egyik legkorábbi leszármazási vonal a macskafélék között.
Korábban azt hitték, hogy a borneói vörösmacska az ázsiai aranymacska alfaja, de ma már ismert, hogy körülbelül négymillió évvel ezelőtt vált el egymástól a két faj, jóval azelőtt, hogy Borneó elszigetelődött volna Szumátrától.
Eddig még csak néhány borneói vörösmacskát sikerült megvizsgálni. 1992-ben egy felnőtt nőstényt vittek be a Sarawak Múzeumba, még élve, de hamarosan elpusztult. A macskát feltehetően csapdával fogták, és néhány hónapig fogságban tartották. Ezen az egyetlen egyeden végeztek el sok mérést és vizsgálatot, beleértve a DNS-szintézisen alapuló vizsgálatot is, amelyek segítettek elhelyezni a fajt a macskafélék családján belül.
Azóta sikerült több alkalommal is megfigyelni a borneói vörösmacskát. Az első fénykép egy vadon élő példányról még 1998-ban készült, és először csak 2002-ben rögzítette a fajt egy kameracsapda.
A borneói vörösmacska körülbelül akkora, mint egy házimacska. Hosszú teste van, a feje lekerekített. Leggyakrabban gesztenyevörös bundájú. A szőrzet fekete foltokkal tarkított, a lekerekített, kicsi fülek hátulja sötétebb színű. A has és a farok alsó része halvány színű. A farok hosszú, és a farok alsó részén fehéres csík fut végig, amely a végén tiszta fehér lesz. A farok felső vége fekete. Az áll alsó része fehér, az arcán két halvány barna csík található. A homlokon halvány sötét csíkok vannak. A fej hátsó részén sötét M-alakú jelölés található.
Ismertek sötét, kékes palaszürke színű példányok is.
Elterjedés, élőhely
A faj csak Borneón él.
Történelmileg az egész szigeten előfordulhatott, és a feltételezések szerint elterjedési területe magában foglalta az erdős Borneó nagy részét.
A kameracsapdázási vizsgálatok számának növekedésével a borneói vörösmacskáról is több fénykép készült már, azonban a tényleges egyedszámról nem állnak rendelkezésre adatok, mert csak nagyon ritkán látják vagy észlelik a vadkutatások során. Nagyon kevés feljegyzés létezik a borneói vörösmacskáról, és nincs becslés a populációsűrűségről, ezért feltételezhető, hogy más kismacskafélékhez képest alacsonyabb sűrűségben fordul elő. Az érett egyedek száma körülbelül 2200 állatra tehető. Egyetlen ismert borneói vörösmacska sem él fogságban.
Ökológia és viselkedés
Szinte semmit nem tudunk a borneói vörösmacska viselkedéséről, ökológiájáról, társadalmi vagy térbeli szerkezetéről. Régebben úgy gondolták, hogy éjszakai életmódot folytat, de a közelmúltban készült kameracsapdás képek nagy részén nappal látható. Minden fénykép egyetlen állatról készült, ami arra utal, hogy magányos faj.
Tápláléka
A borneói vörösmacska zsákmányfajai nem ismertek, mivel eddig nem végeztek vizsgálatokat.
Főbb veszélyek
A borneói vörösmacskát fenyegető veszélyek nem ismertek. Úgy tűnik, hogy a legsürgetőbb fenyegetés az élőhelyek elvesztése, elsősorban a kereskedelmi célú fakitermelés és különösen az erdők olajpálma- vagy más mezőgazdasági ültetvényekké való átalakítása miatt. Az erőforrások, például a pálmaolaj és a természetes gumi iránti globális kereslet továbbra is növekednek, és egyre nagyobb nyomás nehezedik a fennmaradó erdőkre. A sziget erdőborítottsága folyamatosan csökken.
Ezen túlmenően a vízerőművek, gátak építése is élőhelyek elvesztéséhez vezet.
Egyre több bizonyíték áll rendelkezésre a vörösmacskák befogására és exportjára a kedvtelésből tartott állatok piacára.
A borneói öbölben élő macskák is ki vannak téve a céltalan csapdázásnak. A fajt korlátozott elterjedése nagyon sebezhetővé teszi.
A borneói vörösmacska szerepel a CITES II. függelékében, és elterjedési területének nagy részén teljes mértékben védett.
Természetvédelmi státusza
Veszélyeztetett.
(képek és szöveg: internet)
vadmacskák
Születési idő: 2023. január 22.
Apja: Shogun des Griffes de Feu
Anyja: MirrMurr Ombi
bengáli cica
2023. március 10.
Megszületett Ramsa (27-es) kiscicája!
Egyedül van, szépen fejlődik, Ramsa nagyon gondoskodó anyuka. 