Borneói vörösmacska
Catopuma badia (Borneo bay cat)
A borneói vörösmacskáról először 1874-ben készült leírás. Legközelebbi rokonai az ázsiai aranymacska, illetve a márványfoltos macska; ez a három fajból álló család az egyik legkorábbi leszármazási vonal a macskafélék között.
Korábban azt hitték, hogy a borneói vörösmacska az ázsiai aranymacska alfaja, de ma már ismert, hogy körülbelül négymillió évvel ezelőtt vált el egymástól a két faj, jóval azelőtt, hogy Borneó elszigetelődött volna Szumátrától.
Eddig még csak néhány borneói vörösmacskát sikerült megvizsgálni. 1992-ben egy felnőtt nőstényt vittek be a Sarawak Múzeumba, még élve, de hamarosan elpusztult. A macskát feltehetően csapdával fogták, és néhány hónapig fogságban tartották. Ezen az egyetlen egyeden végeztek el sok mérést és vizsgálatot, beleértve a DNS-szintézisen alapuló vizsgálatot is, amelyek segítettek elhelyezni a fajt a macskafélék családján belül.
Azóta sikerült több alkalommal is megfigyelni a borneói vörösmacskát. Az első fénykép egy vadon élő példányról még 1998-ban készült, és először csak 2002-ben rögzítette a fajt egy kameracsapda.
A borneói vörösmacska körülbelül akkora, mint egy házimacska. Hosszú teste van, a feje lekerekített. Leggyakrabban gesztenyevörös bundájú. A szőrzet fekete foltokkal tarkított, a lekerekített, kicsi fülek hátulja sötétebb színű. A has és a farok alsó része halvány színű. A farok hosszú, és a farok alsó részén fehéres csík fut végig, amely a végén tiszta fehér lesz. A farok felső vége fekete. Az áll alsó része fehér, az arcán két halvány barna csík található. A homlokon halvány sötét csíkok vannak. A fej hátsó részén sötét M-alakú jelölés található.
Ismertek sötét, kékes palaszürke színű példányok is.
Elterjedés, élőhely
A faj csak Borneón él.
Történelmileg az egész szigeten előfordulhatott, és a feltételezések szerint elterjedési területe magában foglalta az erdős Borneó nagy részét.
A kameracsapdázási vizsgálatok számának növekedésével a borneói vörösmacskáról is több fénykép készült már, azonban a tényleges egyedszámról nem állnak rendelkezésre adatok, mert csak nagyon ritkán látják vagy észlelik a vadkutatások során. Nagyon kevés feljegyzés létezik a borneói vörösmacskáról, és nincs becslés a populációsűrűségről, ezért feltételezhető, hogy más kismacskafélékhez képest alacsonyabb sűrűségben fordul elő. Az érett egyedek száma körülbelül 2200 állatra tehető. Egyetlen ismert borneói vörösmacska sem él fogságban.
Ökológia és viselkedés
Szinte semmit nem tudunk a borneói vörösmacska viselkedéséről, ökológiájáról, társadalmi vagy térbeli szerkezetéről. Régebben úgy gondolták, hogy éjszakai életmódot folytat, de a közelmúltban készült kameracsapdás képek nagy részén nappal látható. Minden fénykép egyetlen állatról készült, ami arra utal, hogy magányos faj.
Tápláléka
A borneói vörösmacska zsákmányfajai nem ismertek, mivel eddig nem végeztek vizsgálatokat.
Főbb veszélyek
A borneói vörösmacskát fenyegető veszélyek nem ismertek. Úgy tűnik, hogy a legsürgetőbb fenyegetés az élőhelyek elvesztése, elsősorban a kereskedelmi célú fakitermelés és különösen az erdők olajpálma- vagy más mezőgazdasági ültetvényekké való átalakítása miatt. Az erőforrások, például a pálmaolaj és a természetes gumi iránti globális kereslet továbbra is növekednek, és egyre nagyobb nyomás nehezedik a fennmaradó erdőkre. A sziget erdőborítottsága folyamatosan csökken.
Ezen túlmenően a vízerőművek, gátak építése is élőhelyek elvesztéséhez vezet.
Egyre több bizonyíték áll rendelkezésre a vörösmacskák befogására és exportjára a kedvtelésből tartott állatok piacára.
A borneói öbölben élő macskák is ki vannak téve a céltalan csapdázásnak. A fajt korlátozott elterjedése nagyon sebezhetővé teszi.
A borneói vörösmacska szerepel a CITES II. függelékében, és elterjedési területének nagy részén teljes mértékben védett.
Természetvédelmi státusza
Veszélyeztetett.
(képek és szöveg: internet)