A márványfoltos macskát egykor a ködfoltos párduc (Neofelis ssp.) közeli rokonának tartották, mivel megjelenésükben hasonlóak: mindkét faj bundáján jellegzetes, szabálytalan foltos mintázat látható. A genetikai elemzések azonban azt mutatják, hogy közelebbi rokonai az ázsiai aranymacska és a borneói vörösmacska.
A márványfoltos macska alapszíne barnásszürke-vörösesbarna. Az oldalán és a hátán nagy, szabálytalan alakú, fekete körvonalú, barnás-vöröses foltok találhatók. A nagy foltok kis sötét foltokká halványodnak a lábakon és a farkon. A láb belső oldala halvány barna színű. A szem belső sarkából két fekete csík húzódik a fejtetőre és a nyakra.
A márványfoltos macska körülbelül akkora súlyú, mint egy nagy házimacska, de karcsúbb és megnyúltabb benyomást kelt. Feje lekerekítettebb, mint a többi macskafélének, pofája széles, fülei lekerekítettek, melyek hátoldalán fehér sávok vannak. Pupillái nagyok és barnák. A farok rendkívül hosszú, majdnem olyan hosszú, mint a teljes fej és testhossz, és nagyon bozontos. Járás közben a márványfoltos macska vízszintesen kinyújtva tartja a farkát. A lábfej felépítése, a viszonylag rövid lábak és a hosszú farok ennek a kis macskának a fára mászáshoz való alkalmazkodását jelzik.
Elterjedés, élőhely
A márványfoltos macskát vadon először 1994-ben fényképezték le Thaiföldön, amikor a kameracsapda használata terepen egyre elterjedtebbé vált.
A faj állománynagyságát és elterjedését még kevésbé tanulmányozták.
A márványfoltos macska Nepáltól, Bhutántól és Északkelet-Indiától Indokína egyes részeiig megtalálható. Malajziában, valamint Szumátrán és Borneón is előfordul. Indiában a Himalája keleti lábánál él. Bár a faj viszonylag széles földrajzi elterjedésű, elterjedési területe erősen töredezett.
A márványfoltos macska erdőfüggő, és főként nedves és vegyes lombhullató-örökzöld trópusi erdőkhöz kötődik. Előnyben részesíti az őserdőket, kerüli az ember által erősen zavart élőhelyeket. A fajt másodlagos erdőkben, irtott területeken vagy mezőgazdasági ültetvényeken is megfigyelték, egyedeit a tengerszinttől 3000 méteres magasságig rögzítették.
Ökológia és viselkedés
A márványfoltos macska ökológiája és viselkedése kevéssé ismert. Eredetileg azt gondolták, hogy elsősorban alkonyatkor és éjszaka mozog, azonban a kameracsapdás vizsgálatok azt mutatják, hogy éjjel-nappal aktív faj.
A márványfoltos macska erdőfüggő. Nagyon jól tud fára mászni, fejjel lefelé is le tud jönni a fáról. Habár sokat tartózkodik a fákon, valószínűleg a legtöbb időt a földön tölti.
A márványfoltos macska magányosan él, de már többször is megfigyelték őket párban. Nem ismert, hogy ezek az állatok házaspárt vagy testvérpárt alkotnak-e.
Tápláléka
Még nem végeztek részletes vizsgálatokat arra vonatkozóan, hogy mivel táplálkoznak a márványfoltos macskák.
Feltételezik, hogy madarakat, mókusokat, gyümölcsevő denevéreket, rágcsálókat (például patkányokat és egereket) zsákmányolnak, és feltehetően rovarokkal, halakkal, hüllőkkel (például gyíkokkal) és kétéltűekkel (például békákkal) is táplálkoznak. Számos dokumentált eset is akadt, amikor márványfoltos macskák főemlősöket zsákmányoltak.
A jelentések szerint Szumátrán időnként rájárnak a baromfira.
Főbb veszélyek
A márványfoltos macska számára a fő veszélyforrás az élőhelyek elvesztése. Délkelet-Ázsiában az erdőirtás mértéke nagyon gyors, főként a fakitermelésnek és az emberi települések, a mezőgazdaság, az olajpálma-, a kávé-, a gumi- és egyéb ültetvények céljára történő átalakításnak köszönhetően. Úgy tűnik, hogy a márványfoltos macska érzékeny az emberek által okozott változásokra és zavarásokra. A faj ritkán látható emberi települések közvetlen közelében.
A márványfoltos macskával kevésbé lehet találkozni a vadkereskedelemben, de bundája, húsa és csontjai értékesek. Húsát és bőrét gyógyászati célokra használják.
India bizonyos területein egyes törzsi csoportok is vadásznak rá húsáért és társadalmi-kulturális szertartások céljából.
A válogatás nélküli csapdázás nagy probléma.
Természetvédelmi státusza
Közel veszélyeztetett.
A márványfoltos macska szerepel a CITES I. függelékében.