Zsanci az egyetlen macskánk, aki elég komoly indulatokat vált ki a család minden tagjából, de inkább nem írom le, egyesek időnként milyen jelzővel illetik…
Én teljesen odavagyok érte, imádom a kőkemény egyéniségét! Egy ízig-vérig vadállat, ugyanakkor hihetetlenül kedves, bújós macska.
Zsanci nagyon okos, intelligens, egész nap jön-megy, mindenre kíváncsi, mindenhol ott van, mindenben segít… És ha véletlenül egy pillanatra leülök, már hozza is valamelyik plüss állatát, hogy dobáljam neki. Imád apportírozni! Teljesen kisajátít, azt gondolja, hogy csak az övé vagyok…
Éppen ezért sajnos nagyon domináns a többi macskával szemben és rendszeresen keveredik verekedésekbe.
Hamarosan megérkezik hozzánk Zsanci vőlegénye, aki – remélem – majd meg meri közelíteni ezt a kis fúriát.
Cappuccino igazi meglepetés cica volt, mert még csak nem is sejtettük, hogy az apukája, Napoleon hordozza a márvány mintázatot, ezért nem számítottunk arra, hogy Orientale kicsinyei között lesz egy majdnem teljesen fekete cica is! 😳
Persze első látásra beleszerettünk és rögtön tudtuk, hogy itt marad nálunk a tenyészetben.
Élmény volt nézni, ahogy hétről hétre változott a mintája, a végeredmény pedig egy ragyogó szőrű, gyönyörű márványos bengáli macska lett. 😍
Cappuccino egy nagyon kedves, bújós, simulékony, csendes kis nőstény, a többi macskával szemben is konfliktuskerülő. Még soha egy rossz mozdulata nem volt, ha hozzáérünk, már dorombol, dörgölőzik, sőt, még ringatni is lehet (ami a bengáli macskák között azért elég ritka).
Biztos vagyok benne, hogy hamarosan tökéletes anyuka lesz. 😇
Morcit kezdetben csak azért neveztük el Morcinak, mert a szeme körüli fehér minta miatt már kiscicaként is olyan volt, mintha mindig morcosan nézne. Később persze többszörösen rászolgált a nevére… 😁
Míg velünk tündér-cuki, alig várja, hogy valamelyik macskába beleköthessen. Biztos vagyok benne, hogy tisztában van az erejével, mert jelenleg ő a legnagyobb nőstényünk. Amíg együtt lakott a többiekkel, mindennaposak voltak a balhék és az egyik résztvevő mindig Morci volt.
Mióta anya lett, duplán Morci: az első pár hétben a legkisebb zajra is morgott és elkezdte pakolászni a cicákat, ezért ebben az időszakban a családtagokon kívül senki nem jöhetett be a házba.
Morci amúgy egy gyönyörű, kontrasztos, pihe-puha macska, vadmacskákra jellemző széles orral, kis fejjel, igazi ragadozó járással. 😍
Emlékeztek még Rózsikám rendhagyó szülés-történetére, amikor az egyik cicát a féltve őrzött pehelypaplanban hozta világra, a másik pedig 28 óra múlva egyszer csak ott termett a testvérkéje mellett?
Ők voltak 26-os és 27-es.
26-os már egy ideje a hobbi-cicák boldog életét éli, viszont 27-est, a meglepetés cicát megtartottuk. Azóta már tudjuk, hogy egyúttal ő volt Rózsi utolsó cicája.
27-es mára gyönyörű ifjú hölggyé cseperedett.
Remélem, ugyanolyan fantasztikus, gondoskodó anyuka lesz majd, mint Rózsikám.
Bemutatjuk Ombit, tenyészetünk legifjabb nőstény macskáját.
Ombit kiskorában Mágnesnek hívtuk, később Moncsicsinek, manapság egyszerűen csak Kisrózsi.
Ha nem tudnánk, hogy biztosan Rózsi az anyukája, nem hinnénk el: Rózsit kb. szökőévente egyszer lehet megsimogatni (akkor is éppen tüzel), ez a cica viszont állandóan a nyakunkban van, szó szerint.
Ombi jelenleg nászúton van, ezért most Rico agyára megy azzal, hogy folyamatosan követi mindenhová…
Orientale még 2021. áprilisban érkezett tenyészetünkbe.
Az utazása elég kalandosra sikerült (ezúton is köszönöm minden barátomnak, aki segített kijuttatni Dórit a német-francia határhoz… ), de a lényeg, hogy ez a gyönyörű márványos macska épségben hazaért a lányommal együtt.
Orientale (azaz Radírorr, röviden Rad) felnőttként, 3 évesen került hozzánk, de már a második napon úgy viselkedett velünk, mintha mindig is itt élt volna.
A „Laika” szó szuahéli nyelven puha szőrzetet jelent. Nevét azért kapta, mert születése óta nagyon pihe-puha és ezért (is) rengeteget simogatjuk.
Élete első kiállításán döntöttünk úgy, hogy velünk marad, miután egész nap Dóri ölében feküdt és egy pillanatra sem volt hajlandó leválni róla.
Laika nagyon házias. Etetés után az összes macskatányért tisztára nyalja és mikor ezzel végzett, még el is kaparja őket. Rendszeresen őrjáratozik a konyhapulton, hátha valamit véletlenül elől hagyunk, de ennyi macska mellett – nagy bánatára – már egészen jól megtanultunk elpakolni magunk után.
Laikának már megvan a vőlegénye is, és reméljük, hogy hamarosan sok szép kiscicával fog megajándékozni minket!
Születése után nagyon hamar gazdára talált, ezért beletörődtem, hogy nem fog nálunk maradni ez a kis gyönyörűség. Aztán egy hét távollét után hazajött. Amikor megláttam, rögtön tudtam, hogy nem fogom tudni újra elengedni. Nem is kezdem el sorolni, mi mindent szeretek benne, mert ezzel lassan az őrületbe kergetem az egész családomat…
Ez a kis boszorkány már az első pillanattól kezdve elvarázsolt bennünket gyönyörű kontrasztos bundájával és fekete orrával. Carmen nagyon játékos, minden érdekli, ami a környezetében van. Kedvenc elfoglaltsága, hogy ellenőrizze a lányom madártoll-gyűjteményét a szekrény tetején, hogy kipancsolja a vizet az itatóból és a karnisról nézelődjön. Ugyanakkor nagyon kedves, bújós cica, sokszor telepszik az ölünkbe hangos dorombolással.
Vixen teljesen különbözik Bellától. Ha csak ránézünk, már dorombol, és alig várja, hogy hozzáérjünk. Elég nehéz tőle haladni, mert folyamatosan ott kígyózik a lábunk között. Imádja, ha felvesszük, ha vakargatjuk, ha simogatjuk. Igazi kis plüssállat! Nagyon barátságos: ha jön hozzánk valaki, rögtön szalad az előszobába megnézni a vendéget. Ha véletlenül előfordul, hogy nem vele foglalkozunk, keserves nyávogással hívja fel magára a figyelmet. Ha a lányom tanul, akkor Vixen biztos, hogy a könyvön fekszik. Vagy a füzeten. Vagy mindkettőn egyszerre. Vagy szorosan a tolltartó mellett…