Hosszúfarkú macska ( margay )
Leopardus wiedii (Margay)
A hosszúfarkú macska legközelebbi rokonai az ocelot és a kisebb tigrismacskák (oncilla és déli tigrismacska), amelyek hasonló színűek és mintázatúak. A margay méretét tekintve közelebb áll a tigrismacskákhoz, de megjelenésében az ocelotra hasonlít. Dél-Amerika egyes részein „kis ocelotnak” is nevezik.
A margay genetikailag nagyon változatos. Jelenleg három alfajt ismernek el:
L. w. wiedii Dél-Amerikában, az Amazonastól délre
L. w. vigens Dél-Amerikában az Amazonastól északra
L. w. glauculus Közép-Amerikában.
A margaynak nagyon nagy és domború szeme van, nagy mancsa és nagyon hosszú, vastag farka, amely eléri a fej és a test hosszának 70%-át. A hosszú farok az egyensúlyozáshoz szükséges.
A margay alapszíne jellemzően sárgás, de lehet barnás is. Testét sötétbarna vagy fekete rozetták borítják. Egyes egyedeknek hosszúkás rozettái vannak, amelyek hosszanti sorokba rendeződnek, hasonlóan az ocelotok mintájához. A hosszúfarkú macska alsó oldala és hasa fehér, füle hátulja fekete, a közepén fehér folttal. Farkán általában nagy, sötét gyűrűk vannak.
Kolumbiában és Ecuadorban találtak margay és tigrismacska hibrideket.
Elterjedés, élőhely
A margay elterjedési tartománya Észak-Mexikó alföldjétől Közép- és Dél-Amerikáig Uruguayig és Észak-Argentínáig terjed. A tökéletes élőhelye elsősorban Brazília, valamint Dél-Mexikó, Belize és Guatemala erdőiben van.
Azokon a területeken, ahol az ocelotok előfordulnak, a margay ritka, valószínűleg a fajok közti verseny miatt. Az ocelotnak a kisebb macskafajokra gyakorolt negatív hatását „ocelot-effektusnak” nevezik. A margay létszámát a nagyobb ocelot-sűrűség negatívan befolyásolja.
A margayok általában ritkák az elterjedési területükön.
Más trópusi amerikai macskafajokhoz képest a hosszúfarkú macska erősen kötődik az erdei élőhelyhez, és túlnyomórészt trópusi és szubtrópusi örökzöld, lombhullató vagy félig lombhullató, nedves erdőkben, valamint hegyvidéki erdőkben él. Ártéri vagy szezonálisan elöntött erdőkben is előfordul. Erdős területeken kívül csak elvétve észlelték. Bár úgy tűnik, hogy a margay kevésbé tűri a zavarást, mint a tigrismacskák vagy az ocelot, néha mégis használ megváltozott élőhelyeket, például bolygatott erdőket, erdőfoltokat vagy felhagyott ültetvényeket, ha elegendő fás takarás áll rendelkezésére.
A margay ritkán található meg 1200 méteres tengerszint feletti magasságban, de az Andokban 3000 méteren is feljegyezték.
Ökológia és viselkedés
A margay magányos, territoriális és főként éjszakai állat. Nappal általában a fákon pihen, és sokkal jobban alkalmazkodott a fákon való élethez, mint a többi macskafaj. Nagy, széles mancsának köszönhetően kitűnően tud fára mászni. Bokájában 180 fokkal elforgatható ízületek vannak, ezek segítségével fejjel előre is le tud mászni a fákról. Ez az egyetlen macskafaj Észak-Amerikában, amely képes erre! Úgy is le tud lógni a faágról, hogy csak az egyik hátsó lábával kapaszkodik. A hosszú farok segít megőrizni az egyensúlyát.
A margay a földön és a fákon is vadászik. Többnyire a földön közlekedik, de a fákon pihen.
A vemhességi időszak 76-84 napig tart. A nőstényeknek csak két emlőjük van, és általában csak egy, kivételesen kettő cicájuk születik. A margayok fogságban nem szaporodnak könnyen; az állatkerti állatok többsége vadon befogott.
Tápláléka
A margay legtöbb prédája éjszakai életmódú. Földön és fán élő kisemlősökkel, madarakkal és hüllőkkel egyaránt táplálkozik. Közepes méretű emlősöket, például mókusokat, nyulakat, agutikat vagy kismajmokat is zsákmányol, de kisebb mértékben. Brazíliában megfigyeltek egy margay-t, aki a hangjukat utánozva próbált magához hívni egy csupaszpofájú tamarint.
A margay étrendjének nagy részét a kisrágcsálók adják, de egyes helyeken a gyíkok és különösen a madarak is gyakori zsákmányállataik. A prédájuk átlagos tömege körülbelül 250 gramm.
A tigrismacskák és a jaguarundi hasonló méretű állatokat zsákmányolnak, de ezeknek a macskáknak más fő zsákmányfajai vannak.
Főbb veszélyek
A margay volt az egyik legerőteljesebben kizsákmányolt macskafaj Dél-Amerikában, és az 1970-es évek közepétől az 1980-as évek közepéig legalább 125 000 hosszúfarkú macska bőrt eladtak a kereskedők. Egyes területeken még mindig folyik az illegális vadászat.
Az élőhelyek felaprózódását és pusztítását – főleg az erdőirtás és az őshonos erdők mezőgazdasági területté, legelővé és infrastruktúrává (pl. vízierőmű-gátak) való átalakítása formájában – tartják ma a legnagyobb veszélynek. A margay populációk, különösen az Amazonas-medencén kívül, erősen széttöredezettek, és az élőhelyek ültetvényekké és legelővé történő átalakítása miatt csökkennek.
A közúti gázolások, a kisállat-piacra irányuló illegális kereskedelem és a baromfiirtás miatti megtorló leölések szintén veszélyeztetik a fajt.
A margay fogékony a betegségek kitörésére, és alacsony a szaporodási rátája, ami még sebezhetőbbé teszi.
Egyes helyi közösségek vadásznak a hosszúfarkú macskákra prémje miatt, házi kedvencnek, vagy bozóthús céljából, valamint gyógyászati és kulturális célokra is felhasználják őket.
Természetvédelmi státusza
Közel veszélyeztetett.
Jelenleg elterjedési területének nagy részén teljes mértékben védett. Ecuadorban, Guyanában és El Salvadorban nem védett jogilag.
(képek és szöveg: internet)