Északi tigrismacska ( oncilla )
Leopardus tigrinus (Northern oncilla)
A tigrismacskák az ocelot leszármazási vonalhoz tartoznak, ami az egyik legfiatalabb macskacsalád. Nemrég két különálló fajként ismerték el őket.
A tigrismacska fajok genetikája még a mai napig nem teljesen tisztázott és az is bonyolítja a helyzetet, hogy más macskafajokkal hibridizálódik: a pampamacskákkal, a margayokkal és az ocelotokkal; valamint a déli tigrismacska és Geoffroy macskája között folyamatos kétirányú hibridizáció zajlik. Azonban semmi jel nem utal arra, hogy az északi és déli tigrismacska keveredne. Más szóval, a tigrismacskák keverednek más fajokkal, de egymással nem!
Jelenleg az északi tigrismacska két alfaját ismerik:
A L. t. tigrinus Dél-Amerika északi részén, esetleg olyan délen, mint Bolívia és Észak-Argentína
L. t. oncilla Costa Ricában és esetleg Panamában.
A tigrismacskák vékony testű kis macskák. Egyes egyedek csak kb. 1,8 kg-ot nyomnak, mások nagyobbak, súlyuk kb. 3,5 kg. A hímek nagyobbak, mint a nőstények. Első pillantásra a tigrismacska fajokat nem könnyű megkülönböztetni egymástól, az alapszín, a foltmintázat és a morfológia tekintetében azonban egy kicsit mások.
Az elterjedési területük nyugati részéből származó oncillák alapszíne sötétebb, rozettáik közepes méretűek, és sokszor kis- és közepes méretű ferde sávokat alkotnak.
A keleti részből származó oncillák alapszíne világosabb, rozettáik kisebbek, általában keskeny és nem folytonos peremmel, és nem egyesülnek ferde sávokká.
Az északi tigrismacska könnyebb felépítésű, a teste karcsú, farka és lábai vékonyak. A halványabb színű hasat sötét foltok borítják. Füle hátoldala fekete, középen fehér folttal. Kevésbé feltűnő, vékony gyűrűs farka van. A farok a fej és a test hosszának körülbelül 60%-át teszi ki.
A melanizmus az északi és déli tigrismacskáknál is gyakori.
Mindkét tigrismacska nagyon hasonlít a margayra, így nehéz megkülönböztetni a három fajt egymástól. A tigrismacskák szőrzete azonban nem olyan vastag, mintázatuk kevésbé sötét és foltos, inkább több apró folt és nyitott rozetta van rajtuk. Testük karcsúbb, mancsaik méretarányosak és nem túl nagyok, farkuk pedig rövidebb, mint a margay farka.
Elterjedés, élőhely
Az északi tigrismacska széles körben elterjedt, de mindenhol ritka. A fajt az ocelot negatívan érinti, ezért főleg a védett területeken kívül fordul elő.
Az északi tigrismacska elterjedési tartománya a közép-amerikai Costa Ricától és Panamától egészen Közép-Brazíliáig terjed. Déli határai még nem ismertek. Elterjedése az Amazonas-medencében mozaikos. Az északi tigrismacska hiányzik a Közép- és Dél-Amerikát összekötő Darien-félszigetről, valamint a venezuelai Llanosról és a paraguayi chacóról. Kolumbiában a három Andok-hegység mentén található meg.
Az északi tigrismacska számos élőhelyen él. Ide tartoznak a trópusi és szubtrópusi esőerdők, lombhullató / félig lombhullató erdők, hegyvidéki erdők, félszáraz tövises cserjések, szavanna és nedves / mocsaras szavanna.
Dél-Amerika középső és északnyugati részén az északi tigrismacska főként a hegyvidéki esőerdőkhöz kötődik, ahol általában magasabban található meg, mint az ocelot és a margay: 3000 méteres magasságig, esetenként felette is előfordul. A Costa Rica-i feljegyzések többsége a vulkánok oldalának erdőiből származik. Másrészt Brazíliában főleg az 500 m alatti alföldeken fordul elő, és általában szavannákon, félszáraz bozótosban, valamint erdőkben lehet látni.
Zavart élőhelyeken, akár emberi települések közelében is megtalálható, ha van természetes takarás és elegendő zsákmány. Kolumbiában ciprus- és fenyőültetvényeken is észleltek tigrismacskákat.
Ökológia és viselkedés
A tigrismacska magányos macskaféle. Főleg éjszaka aktív. Costa Ricában azt figyelték meg, hogy a melanisztikus példányok nappal aktívabbak, mint a nem melanisztikusak, mert jobban tudják magukat álcázni a sűrű erdőben. Azokon a területeken, ahol az ocelotok előfordulnak, az északi és déli tigrismacskák, valamint a margay és a jaguarundi általában ritkák a fajokon belüli versengés miatt.
Az ocelotnak a kisebb macskafajokra gyakorolt negatív hatását „ocelot-effektusnak” nevezik.
A tigrismacskák számát nem befolyásolja a margay és a jaguarundi, amelyek valójában potenciálisabb versenytársak, mint a sokkal nagyobb ocelot.
A tigrismacskák kiváló mászók, de idejük nagy részét a földön töltik és ott vadásznak. Fenyegetettség esetén agresszív viselkedést mutatnak ívelt háttal és felmeresztett szőrrel, kimutatják fogaikat és „fütyülő-köpő” hangot adnak ki.
Nagyon kevés információ áll rendelkezésre a tigrismacska szaporodásáról. A vemhességi időszak 71-78 napig tart, utána 1-4 kölyök születik. A fiatalok 11 hónapos korukban majdnem felnőtt testméretűek, az ivarérettséget azonban csak 2–2,5 éves korban érik el.
Tápláléka
Az északi tigrismacska étrendjét még nem tanulmányozták részletesen, de azt tudjuk, hogy kisemlősökön, madarakon és hüllőkön (különösen gyíkokon) alapul. Zsákmányuk átlagos tömege 55 gramm körül van és nem éri el a 100 grammot. Vannak területek, ahol elsősorban rágcsálókra vadászik, máshol sokkal többet fogyaszt gyíkokból és madarakból. Így arra lehet következtetni, hogy az oncilla generalista ragadozó, aki a környék legkönnyebben elérhető erőforrásait használja ki.
Főbb veszélyek
Az északi tigrismacskát fenyegető fő veszély az erdőirtás, ezáltal az élőhelyek elvesztése és feldarabolódása. A kolumbiai esőerdőket például kávé- vagy eukaliptuszültetvényekkel váltják fel, Brazíliában pedig gabonatermesztésre alakítják át őket. A brazil területek természetes erdőborításának elvesztése eléri az 55%-ot. Ez a faj előfordulását is nagymértékben csökkenti. Mivel a tigrismacska a védett területeken kisebb számban fordul elő, és a populációk széttöredezettek, még jobban hat rá az élőhely-átalakítás.
További fenyegetések a tigrismacskákra a baromfipusztítás miatti leölés és a közúti gázolás.
A szabadon tartott házi kutyák még a védett területeken is előfordulhatnak, és további veszélyt jelentenek az északi tigrismacskákra. Egyrészt ragadozó versenytársak, másrészt a házi kutyák betegség átvivői is, például a parvovírus és a kutya szopornyica vírus esetében. A betegségeknek az északi tigrismacska populációira gyakorolt hatása azonban még nem ismert.
A tigrismacska prémekkel folytatott kereskedelem az 1970-80-as években több, mint 350 ezer bőrből állt. Bár a nemzetközi kereskedelem erősen visszaszorult, továbbra is folyik illegális vadászat és befogás.
A helyi közösségek sokféleképpen használják az oncillát: Peruban prémnek és házi kedvencnek, Ecuadorban háziállatként tartják, de meg is eszik őket. Brazíliában bozóthúsként, gyógyászati célra, mágikus / vallási szertartásokra, házi kedvencnek és díszítésre is használják őket.
Természetvédelmi státusza
Sebezhető.
A tigrismacska szerepel a CITES I. függelékében, és elterjedési területének nagy részén védett.
(képek és szöveg: internet)