Déli tigrismacska
Leopardus guttulus (Southern tiger cat)
A tigrismacskák az ocelot leszármazási vonalhoz tartoznak, ami az egyik legfiatalabb macskacsalád. Nemrég két különálló fajként ismerték el őket.
A tigrismacska fajok genetikája még a mai napig nem teljesen tisztázott és az is bonyolítja a helyzetet, hogy más macskafajokkal hibridizálódik: a pampamacskákkal, a margayokkal és az ocelotokkal; valamint a déli tigrismacska és Geoffroy macskája között folyamatos kétirányú hibridizáció zajlik. Azonban semmi jel nem utal arra, hogy az északi és déli tigrismacska keveredne. Más szóval, a tigrismacskák keverednek más fajokkal, de egymással nem!
A tigrismacskák vékony testű kis macskák. Egyes egyedek csak kb. 1,8 kg-ot nyomnak, mások nagyobbak, súlyuk kb. 3,5 kg. A hímek nagyobbak, mint a nőstények. Első pillantásra a tigrismacska fajokat nem könnyű megkülönböztetni egymástól, az alapszín, a foltmintázat és a morfológia tekintetében azonban egy kicsit mások.
A déli tigrismacskák alapszíne a sötét sárgásbarnától az okkersárgáig terjed. Rozettáik vastagabb, összefüggő peremmel rendelkeznek, és ritkán egyesülnek kisebb ferde sávokká.
A déli tigrismacska valamivel tömzsibbnek tűnik, vastagabb a farka és kisebb, kerekebb fülei vannak. A halványabb színű hasat sötét foltok borítják. Füle hátoldala fekete, középen fehér folttal. A déli tigrismacska farkának 7-13 szabálytalan vékony gyűrűje és fekete vége van. A farok a fej és a test hosszának körülbelül 60%-át teszi ki.
A melanizmus az északi és déli tigrismacskáknál is gyakori.
Mindkét tigrismacska nagyon hasonlít a margayra, így nehéz megkülönböztetni a három fajt egymástól. A tigrismacskák szőrzete azonban nem olyan vastag, mintázatuk kevésbé sötét és foltos, inkább több apró folt és nyitott rozetta van rajtuk. Testük karcsúbb, mancsaik méretarányosak és nem túl nagyok, farkuk pedig rövidebb, mint a margay farka.
A déli tigrismacska hasonlít a Geoffroy-macskához, akivel hibridizálódik, de a déli tigrismacskának kisebb a feje. A Geoffroy-macskának pedig tipikus páros pöttyei vannak, amelyek általában nem alkotnak rozettákat.
Elterjedés, élőhely
A déli tigrismacska populációsűrűsége változó, de elterjedési területének nagy részén ritka (általában 1-5 egyed / 100 km²). Különösen a védett területeken nagyon ritka, valószínűleg az ocelot negatív hatása miatt.
A déli tigrismacska Középtől Dél-Brazíliáig, Kelet-Paraguayig és Argentína északkeleti részéig fordul elő. A faj hiányzik a paraguayi chacóból. Földrajzi elterjedési területének északi határa még mindig tisztázatlan, és nem tudni, hogy átfedésben van-e az északi tigrismacskáéval.
A déli tigrismacska számos élőhelyen él, a sűrű trópusi és szubtrópusi esőerdőktől, lombhullató / félig lombhullató és vegyes fenyőerdőktől a nyílt szavannáig és a tengerparti növényzetig. Érintetlen és bolygatott területeken egyaránt megtalálható. A déli tigrismacskák többnyire az őshonos atlanti erdőkhöz kapcsolódnak. Csak száraz szavannákon jegyezték fel őket, mocsaras területeken nem.
A déli tigrismacska bolygatott területen is él, és elhagyott eukaliptusz ültetvényeken is megfigyelték már. Mezőgazdasági táblák közelében előfordulását azonban korlátozza a természetes borítás jelenléte. Nem merészkedik be a mezőgazdasági területek mélyére, hanem csak a határait használja.
A déli tigrismacska 2000 m alatt fordul elő.
Ökológia és viselkedés
A déli tigrismacska magányos macskaféle. Főleg éjszaka aktív, de lehet szinte teljesen nappali is. A nappali aktivitás növelése jó stratégia az éjszaka vadászó ocelot elkerülésére. Azokon a területeken, ahol az ocelotok előfordulnak, az északi és déli tigrismacskák, valamint a margay és a jaguarundi általában ritkák a fajokon belüli versengés miatt.
Az ocelotnak a kisebb macskafajokra gyakorolt negatív hatását „ocelot-effektusnak” nevezik.
A tigrismacskák számát nem befolyásolja a margay és a jaguarundi, amelyek valójában potenciálisabb versenytársak, mint a sokkal nagyobb ocelot.
A tigrismacskák kiváló mászók, de idejük nagy részét a földön töltik és ott vadásznak. Fenyegetettség esetén agresszív viselkedést mutatnak ívelt háttal és felmeresztett szőrrel, kimutatják fogaikat és „fütyülő-köpő” hangot adnak ki.
A tigrismacskák mindkét fajának nagyon hasonlóak a szokásai.
Nagyon kevés információ áll rendelkezésre a tigrismacska szaporodásáról. A vemhességi időszak 71-78 napig tart, utána 1-4 kölyök születik. A fiatalok 11 hónapos korukban majdnem felnőtt testméretűek, az ivarérettséget azonban csak 2–2,5 éves korban érik el.
Tápláléka
A déli tigrismacska főleg kisméretű (100 g-nál kisebb súlyú) gerinces állatokat zsákmányol, például egereket, cickányokat, erszényes állatokat, madarakat és gyíkokat. Időnként azonban nagyobb zsákmányt, például kisebb főemlősöket, agutikat és fütyülőrécéket is elkap. Alkalmanként rovarok és növényi anyagok is megtalálhatók étrendjében.
Főbb veszélyek
A déli tigrismacskát fenyegető fő veszély az erdőirtás, ezáltal az élőhelyek elvesztése és feldarabolódása. Ez a macska Brazília legveszélyeztetettebb élőhelyein, az atlanti erdőben és Cerradoban él. Az atlanti erdő erősen töredezett és elvesztette természetes borításának több mint 92%-át, míg az utóbbinál a terület csökkenése több mint 55%-ot tett ki, és a gabonatermesztés miatt még mindig növekszik ez az arány. Mivel a tigrismacska a védett területeken kisebb számban fordul elő, és a populációk széttöredezettek, még jobban hat rá az élőhely-átalakítás.
További fenyegetések a tigrismacskákra a baromfipusztítás miatti leölés és a közúti gázolás.
A szabadon tartott házi kutyák még a védett területeken is előfordulhatnak, és további veszélyt jelentenek a déli tigrismacskákra. Egyrészt ragadozó versenytársak, másrészt a házi kutyák betegség átvivői is, például a parvovírus és a kutya szopornyica vírus esetében. A betegségeknek a déli tigrismacska populációira gyakorolt hatása azonban még nem ismert.
Bár a szőrme nemzetközi kereskedelme jelentősen visszaszorult, az illegális vadászat és befogás – ami elvileg korlátozott – továbbra is zajlik, főként a helyi piacra vagy a kisállat-kereskedelembe.
A tigrismacska prémekkel folytatott kereskedelem az 1970-80-as években több, mint 350 ezer bőrből állt.
Természetvédelmi státusza
A tigrismacska szerepel a CITES I. függelékében, és elterjedési területének nagy részén védett.
8 év alatt közel 50%-kal csökkent a populációja a brazíliai Santa Catarina államban, amely a faj megőrzése szempontjából az egyik legfontosabb terület. A déli tigrismacskák száma más területeken is több, mint 50%-kal csökkent. Globális populációját 6047 érett egyedre becsülték.
(képek és szöveg: internet)