Szervál
Leptailurus serval (Serval)
Genetikailag a szervál legközelebbi rokonai az afrikai aranymacska és a karakál.
A szervál szőrzete halványsárga vagy sárgásbarna, oldalain fekete foltokkal. Ezek a foltok a szeplőktől a nagy egyedi foltokig változnak régiótól függően. A nyakon és a vállakon a foltok gyakran csíkokká egyesülnek. A szervál alsó oldala fehéres-sárgás, egyszínű. Fekete színű szerválok főleg Kelet-Afrika hegyvidéki területein fordulnak elő.
A szervál karcsú és viszonylag hosszú lábaival, hosszúkás nyakával kiválóan alkalmas arra, hogy rágcsálókra vadásszon a nagy fűben; hátsó lábai hosszabbak, mint az elsők. Erősen ívelt, visszahúzható karmai vannak. Feje kicsi és finom. Fülei feltűnően nagyok, a fejtetőn helyezkednek el, szorosan egymáshoz simulnak. A szervál farka viszonylag rövid. Szemfogaik jól fejlettek, őrlőfogaik pedig inkább tépésre alkalmasak rágás helyett.
Elterjedés, élőhely
A szervál 34 afrikai országban található meg.
A Földközi-tenger partja mentén Marokkóban, Algériában és Tunéziában előforduló egyetlen populáció (újratelepített) kritikusan veszélyeztetett. Ez a populáció elszigetelt és kicsi, kevesebb, mint 250 kifejlett állattal, ha egyáltalán létezik még.
A szervál a Szaharától délre széles körben elterjedt, de trópusi esőerdőben nem él. Sehol sincs belőle túl sok, kivéve Észak-Tanzániát, ahol meglehetősen gyakori. Egyes országokban ritkaságnak tekintik, Szenegálban például kritikusan veszélyeztetett. Általában nemzeti parkokban és rezervátumokban tartják nyilván, de viszonylag gyakran lehet vele találkozni megfelelő élőhelyen, mivel elég jól képes alkalmazkodni a megváltozott tájhoz, ha elegendő zsákmányt és fedezéket talál.
A szervál különféle gyeptípusokban él, például nádasokban, mocsarakban, füves szavannákban vagy erdőkben. Inkább a nedves élőhelyeket kedveli, és gyakran előfordul folyók mentén vagy part menti élőhelyeken is. Nem fordul elő sivatagi élőhelyeken vagy Közép-Afrika esőerdőiben, de vízi utak mentén és füves foltokon keresztül behatol a sűrű erdőkbe.
Észak-Afrikában a szervál a félsivatagtól a parafa tölgyesekig, a Földközi-tenger partján található meg.
A fajt Etiópiában 3200 méter, Kenyában pedig 3800 méter magasságban figyelték meg.
A szervál képes alkalmazkodni a mezőgazdasági területekhez, ha elegendő zsákmány, takarás és víz áll rendelkezésére. Úgy tűnik, hogy nagyon toleráns a mezőgazdasági fejlődéssel szemben. Még az erdőpusztításból és a gyeppé való átalakításból is profitálhat. A mezőgazdasági területeken nagy sűrűségben jegyezték fel őket, ami a nagyobb ragadozók hiányának, az üldöztetés (orvvadászat, közúti halálozás) hiányának és a rágcsálók bőségének a következménye lehet.
Ökológia és viselkedés
A szervál magányos és territoriális macskafaj. Nagyrészt sötétedéskor és éjszaka aktív, délben pihen. A nőstényekről azonban kiderült, hogy nappali életvitelűek (főleg, amikor kiscicáik vannak), feltehetően azért, hogy elkerüljék a foltos hiénákkal való találkozást. Nagy melegben gyakran pihennek elhagyatott odúkban vagy árnyékos bokrok alatt.
A szerválok térben felosztják az élőhelyet, hogy elkerüljék az afrikai aranymacskákat, és kimutatták, hogy csökkentik a fajok közötti versengést azáltal, hogy kisebb zsákmányfajokra specializálódtak.
A szervál elsősorban hallás alapján találja meg a zsákmányt a magas fűben vagy nádasban. Nagy fülei és kiváló hallása segíti, hogy lokalizálja a prédát, és nagyon hatékonyan vadászik kisemlősökre és madarakra. Jellegzetes nagy ugrást hajt végre és lecsapja a zsákmányállatot, hogy megakadályozza menekülését a sűrű növényzetben. Egyetlen ugrása 1-4 méter hosszú lehet. A kifejlett állatok akár 3 méter magasra is felugranak álló helyzetből.
Az ugrás másik fajtája a függőleges: a madarakat és a rovarokat az első mancsok összecsapásával vagy lefelé irányuló ütéssel kapják el. Ez a jellegzetes vadászati technika lehetővé teszi, hogy a szervál olyan fajokat is zsákmányoljon, amelyek egyébként nem lennének elérhetőek számára.
A szervál lyukakból és hasadékokból is kiássa a prédát.
A szaporodási időszak nem szezonális, de a legtöbb cica a nedves évszakban születik, amikor a zsákmánysűrűség a legmagasabb. A vemhességi időszak 65-75 napig tart. Általában 1-5 cica születik egy alomban. A fiatalok 6-8 hónapos korukban elkezdik önálló életüket.
A szerválok közötti agresszív viselkedés szokatlan és ritka.
Tápláléka
A szervál elsősorban kisemlősökre vadászik, különösen rágcsálókra, előnyben részesíti a mocsári és nílusi patkányokat. A rágcsálók a szervál étrendjének 80-90%-át teszik ki. Ezen kívül még nyulat, madarakat (szövőmadarakat, pintyeket), hüllőket (gyíkokat, kígyókat), békákat, halakat és rovarokat is zsákmányol, de inkább akkor, amikor kevesebb a rágcsáló.
A szervál általában nem vadászik nagyobb zsákmányra. Néha megöli a kisebb antilopfajokat, bóbitás antilopot és fiatal őzet. Időnként bejár az emberi településekre, baromfit öl meg, néha fiatal juhokat vagy kecskéket visz el.
Botswanában megfigyelték, hogy vízi gerincesekre (például nílusi krokodilra és halra) is vadászik.
Főbb veszélyek
A legnagyobb veszély a vizes élőhelyek elvesztése és degradációja, amelyet főként a növekvő urbanizáció és a földhasználat változásai okoznak. A gyepek élőhelyének leromlása a háziállat állomány túllegeltetése következtében a kisemlősök számának csökkenéséhez vezet, ezért negatívan hat a szerválra.
Sok országban még mindig kereskednek szerválbőrökkel; ezeket gyakran „gepárd” vagy „leopárd” szőrmeként jelölik. Nyugat-Afrikában a szerválprémeket főként szertartási vagy gyógyászati célokra használják. A szerválbőrök kereskedelmének mértéke nem ismert, elsősorban belföldi és turisztikai célú. Gyakran előfordul, hogy a szerválra sportolás céljából is vadásznak. A szervál felmászik a fákra, amikor vadászkutyák üldözik, így könnyű célponttá válik. A vízforrások körüli lokalizált eloszlása növelheti a sebezhetőségét is.
A leopárdok, hiénák és oroszlánok megölhetik a fiatal szerválokat, de akár a felnőtteket is.
Afrika-szerte üldözik őket azért, mert időnként rájárnak a baromfira. Ritkán zsákmányolnak pedig háziállatot, de biztos, ami biztos, Dél-Afrikában ezért (is) vadásznak rá.
A szervál jelenléte akár a gazdálkodók számára is előnyös lehet, mivel elsősorban rágcsálókat zsákmányol. Egy szervál akár 4000 rágcsálót is megehet évente!
Természetvédelmi státusza
A szervál a CITES II. függeléke szerint védett, azonban elterjedési területének nagy részén nem védett, vadászható.
(képek és szöveg: internet)