Eurázsiai hiúz
Lynx lynx (Eurasian lynx)
Jelenleg az eurázsiai hiúzt hat különböző alfajba sorolják:
L. l. lynx (Északi hiúz) Észak-Európában és Nyugat-Szibériában (Skandináviában, Finnországban, Fehéroroszországban, a balti államokban, Oroszország európai részén a Jenissei folyótól keletre)
L. l. carpathicus (Kárpáti hiúz) Kelet- és Közép-Európában, a Kárpátokban
L. l. balcanicus (Balkáni hiúz) a Balkánon (Albánia, Macedónia, Montenegró, Koszovó)
L. l. dinniki (Kaukázusi hiúz) a Kaukázus-hegységben, délre Törökországtól, Iraktól és Irántól, korábban a türkmenisztáni Kopet-Dagban is előfordult
L. l. isabellinus (Turkesztáni hiúz) Közép-Ázsiában (Türkmenisztán, Afganisztán, Pakisztán, Üzbegisztán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Kína, India, Nepál, Bhután)
L. l. wrangeli (Szibériai hiúz) Szibériában a Jenissei folyótól keletre (Oroszország) Kínában.
További genetikai kutatásokra van szükség ahhoz, hogy az alfajok száma a jövőben csökkenhessen.
Az eurázsiai hiúz a hiúzcsalád legmagasabb tagja. A hímek körülbelül 25-30%-kal nehezebbek, mint a nőstények. Az eurázsiai hiúznak hosszú lábai vannak. Mancsait télen sűrűbb szőr borítja, így hatékonyabban tud járni a mély hóban. Farka rövid, vége fekete. Fülei fekete hátoldalúak, fehér folttal, hosszú fekete szőrcsomóval a végükön. Az eurázsiai hiúz bundája lehet szürke, vöröses vagy sárgás, a minták az egyszínűtől a pöttyökön át a kisebb-nagyobb rozettákig változnak. Az eurázsiai hiúz hasa, mellkasa és alsó része világos.
Elterjedés, élőhely
Az eurázsiai hiúz állapota elterjedési területén belül nagyon változó.
Nyugat-Európa nagy részéből kiirtották, azután számos országba – például Ausztria, Csehország, Franciaország, Németország, Olaszország, Szlovénia, Svájc – újra betelepítették.
Európában és Délnyugat-Ázsiában a populációk általában kicsik, és néhányuk széttöredezett. Közép-Európában viszonylag nagy, de elszigetelt populáció él a Kárpátokban. Kisméretű, részben elszigetelt populációk Franciaországban, Svájcban, Ausztriában, Olaszországban, a Balkánon és a Cseh Köztársaságban fordulnak elő.
Az újratelepített hiúzpopulációkban összesen 100-200 egyednél is kevesebb állat van. Ezek a populációk többnyire elszigeteltek, és a kritikusan veszélyeztetett vagy veszélyeztetett kategóriába sorolhatók.
A faj helyzete Kínában és Ázsiában nem jól ismert.
Az eurázsiai hiúz a macskafajok közül az egyik legnagyobb elterjedési területtel rendelkezik. Nyugat-Európában az Atlanti-óceántól Oroszország boreális erdőin át Közép-Ázsiáig és a Tibeti-fennsíktól a Csendes-óceán keleti partjáig terjed. Elterjedési területének körülbelül 75%-a az orosz határokon belül található.
Az eurázsiai hiúz sokféle környezeti és éghajlati viszonyok között fordul elő. Általában főként erdős területekhez kötődik, ahol sok a zsákmány és elegendő fedezék is rendelkezésre áll a vadászathoz.
Európában minden éghajlati övezetben megél, és a tengerszinttől az északi fahatárig előfordul. Közép-Ázsiában az eurázsiai hiúz a nyíltabb, kevésbé erdős területeken és sztyeppei élőhelyeken is előfordul. A faj valószínűleg megtalálható a Himalája északi lejtőin; a sűrű bozótos erdőkben és a fahatár feletti kopár, sziklás területeken is észlelték.
Az eurázsiai hiúzt 5500 méteres magasságig figyelték meg.
Ökológia és viselkedés
Az eurázsiai hiúz magányos állat. Leginkább hajnalban és alkonyatkor aktív. A hímek területének nagysága 100-1000 km² között változhat, ez függ a zsákmány bőségétől és sűrűségétől. A kandúrok területe általában 1-2 nőstény területét foglalja magába.
Az eurázsiai hiúz hatékony vadász, önmagánál 3-4-szer nagyobb zsákmányt is képes megölni. Lesből vadászik, kiváló hallása és nagyon jó látása van. A zsákmányt a torok célzott harapásával öli meg, és ha nem zavarják, általában több éjszakán át is táplálkozik ugyan abból a prédából.
A nőstények két éves korukban, a hímek általában három évesen lesznek ivarérettek. A párzási időszak februártól április elejéig tart, csúcspontja március második felében van. Ilyenkor a hiúzok általában napközben is aktívak, és gyakran hallatják a hangjukat. A vemhességi időszak 68-73 nap. Két hónapos korukban a kölykök már követik anyjukat a vadászatra és tíz hónapos korukban teljesen önállóak lesznek.
Tápláléka
Az eurázsiai hiúz többnyire kis- és közepes méretű patás állatokat zsákmányol, mint például őz, zerge, rénszarvas és pézsmaszarvas. Időnként nagyobb állatokat is elkap, például gímszarvast, de többnyire a fiatalokat. Svájcban az őz és a zerge a hiúzok zsákmányának 88%-át teszik ki. Amikor a patás állatok ritkák, az eurázsiai hiúz kisebb állatokra is vadászik, mint például nyulakra, rókákra, mormotákra, vaddisznókra, madarakra vagy háziállatokra (például kecskék, juhok, házi rénszarvasok).
Az európai Oroszországban és Nyugat-Szibériában, ahol az őz hiányzik, a havasi nyúl és a fajdok jelentik fő zsákmányát. A nyulak és a madarak fontos prédák más közép-ázsiai régiókban is, ahol az élőhelyek szárazabbak és kevésbé erdősek. Kínában a fő zsákmányfajok az őz, a nyúl és a bharal (kék juh), Tibetben a nyúl, a pocoknyúl, a madarak, a tibeti antilop, a tibeti gazella, a brahal és a tibeti róka.
Főbb veszélyek
Nyugat-Európában az erdőirtás következtében a hiúz elvesztette eredeti élőhelyét. A IXX. század végén Nyugat-Európa nagy részén rengeteg erdőt irtottak ki, és megritkultak a vadon élő zsákmányfajok.
Az eurázsiai hiúzt az állatállomány leölése miatt is üldözték, és minden elejtett hiúz után jutalmat fizettek. Ezek a tényezők Európa számos részén a faj kipusztulásához vezettek.
Jelenleg a fő veszélyt továbbra is az élőhelyek elvesztése és az orvvadászat jelenti.
Az újratelepített hiúzpopulációkban a csökkent genetikai sokféleség és a populáció kis mérete szintén aggodalomra ad okot, mivel ez beltenyésztéshez vezethet.
Ázsiában a fő fenyegetések közé tartozik az élőhelyek elvesztése és feldarabolódása, főként az állattenyésztés, az infrastruktúra-fejlesztés, az erőforrás-kitermelés és a fakitermelés miatt, valamint az orvvadászat, az állatállomány elpusztítása miatti megtorló gyilkosság vagy a prémkereskedelem miatt. Az emberek és a hiúz közötti konfliktus fokozódik ott, ahol az állatállomány jelenti az emberek elsődleges megélhetési forrását. Sőt, a hiúzok véletlenül belekerülnek más állatok számára felállított csapdákba is, vagy megölik őket a kutyák. Oroszországban a hiúz továbbra is fontos a bőrpiac és a szőrmeipar számára. Egyes ázsiai országokban, például Azerbajdzsánban, Mongóliában és Pakisztánban az orvvadászat miatti zsákmánybázis kimerülése is komoly veszélynek számít.
Természetvédelmi státusza
Legkevésbé érintett.
Néhány elszigetelt európai populáció azonban a kritikusan veszélyeztetett vagy veszélyeztetett kategóriába tartozik.
A súlyosan veszélyeztetett balkáni hiúz számára 2006-ban indult helyreállítási program, amelynek célja a további hanyatlás megállítása.
Az eurázsiai hiúz a legtöbb országban védett és tilos a vadászata. Svédországban, Finnországban és Romániában védett, de korlátozott számban lehet rá vadászni. Észtországban és Norvégiában a hiúz a nyílt vadászati idényű vadfajok közé tartozik, Lettországban pedig sportvadászattal korlátozott mértékben vadászható. Irakban és Oroszországban vadászható.
Bhutánról, Mongóliáról és Észak-Koreáról nem áll rendelkezésre információ.
(képek és szöveg: internet)