Halászmacska
Prionailurus viverrinus (Fishing cat)
A halászmacskának két alfaja ismert:
P. v. viverrinus Indiában, Srí Lankán, Pakisztánban, Bangladesben, Indokínában, Nepálban és esetleg Bhutánban
P. v. rhizophoreus Jáván.
Taxonómiájának tisztázásához azonban további kutatásra van szükség.
A halászmacska közepes méretű macska. Szőrzete rövid, durva, szürke vagy olívabarna. A fejet és a testet kis fekete foltok és csíkok borítják. (A bangladesi Haor-medencében találtak néhány albínó példányt.) A pofán, a háton és a nyakon a foltok rövid vonalakká egyesülnek. A halászmacska hasa fehér, a torkán két sötét gallér van. Feje viszonylag nagy és széles, kicsi, lekerekített fülekkel. A fül hátsó része fekete, közepén fehér folttal. A vastag, izmos farok a többi macskaféléhez képest rövidebb, a teljes fej- és testhossznak csak körülbelül egyharmada. A farok vége fekete és 5-6 fekete gyűrű található rajta. A halászmacska lábai rövidek, zömök és erőteljes felépítésűek.
A karmok burkolata hiányos, így a karmok visszahúzott állapotban sincsenek teljesen elrejtve. A halászmacska hátsó lábain úszóhártya van. Ellentétben a laposfejű macska hosszú és éles elülső fogaival (ami lehetővé teszi, hogy megragadja a csúszós zsákmányt), a halászmacskának sokkal kisebb és kevésbé fejlett fogai vannak.
A nőstények jelentősen kisebbek, mint a hímek.
Elterjedés, élőhely
A halászmacska széles körben elterjedt és feltehetően gyakori a vizes élőhelyek környékén. Azonban létszámuk minden országban riasztó ütemben fogy, főként Délkelet-Ázsiában. A halászmacskák elterjedése nagymértékben lokalizált. A fajt főként a Himalája lábánál fekvő Terai régióban tartják nyilván Kelet-Indiától Bangladesig, ahol egyes helyeken gyakori.
Történelmileg a halászmacska az egész trópusi Ázsiában előfordult Indiától, Srí Lankától és Nepáltól Délkelet-Ázsia nagy részéig, beleértve Jávát és esetleg Szumátrát is.
Jelenleg Dél- és Délkelet-Ázsiában található meg Pakisztántól Kambodzsán át délre Thaiföldig. Jelenlegi helyzete Délkelet-Ázsiában nem világos. Csak nagyon kevés friss feljegyzés van Kambodzsából, Indonéziából, Jáváról, Mianmarból, Thaiföldről és Vietnámról, és a faj elterjedése meglehetősen mozaikos.
A halászmacskát India nagy területein kiirtották. Srí Lankán úgy tűnik, hogy az egész szigeten előfordul, és még a fővároshoz közeli vízfolyások környékén is észlelték. Nepálban az indiai határ mentén található meg. Vietnámban a halászmacskát a legutóbbi felmérés során egyetlen rezervátumban sem találták meg, valószínűleg kihalhatott. Laoszi előfordulása szintén bizonytalan, és további vizsgálatot igényel. Kambodzsai elterjedése kevéssé ismert. A jávai feljegyzések 2000 óta hiányoznak. Szumátrán való jelenléte vitatható, mivel nincsenek megerősített megfigyelések, és a halászmacskákról készült fotókról később kiderült, hogy leopárdmacskák voltak.
A halászmacska szorosan kötődik a vizes élőhelyekhez. Megtalálható olyan helyeken, mint a mocsarak és mocsaras területek, mangroveerdők, holtágak, nádasok. Patakok és vízfolyások mellett is él, de a gyors folyású vizek környékén kevésbé gyakori.
Srí Lankán, Indiában és Nepálban erdőkben, cserjésekben, nádasokban és füves területeken él, ahol sok a takarás. Egy halászmacskát befogtak és jeladóval láttak el Srí Lanka fővárosának, Colombónak egy erősen urbanizált területén, több kilométerre a vizes élőhelyektől, ahol megfigyelték, hogy horgásztavakon vadászik. A faj gyakori a vizes élőhelyek falvai körül is, ahol az élőhelyek pusztulása nem volt jelentős. Úgy tűnik, hogy halászmacska nem használja a rizsföldeket és egyéb öntözött területeket.
A legtöbb megfigyelés alföldi területekről származik, de az indiai Himalájában 1525 méteres magasságig feljegyezték a fajt.
piros = fennmaradt, narancssárga = valószínűleg fennmaradt
(IUCN 2016. évi veszélyeztetett fajok vörös listája)
Ökológia és viselkedés
A halászmacska nagyrészt éjszaka vagy alkonyatkor aktív. Egy tanulmány azonban Indiában nagy különbségeket fedezett fel az egyedek között, amelyek közül néhány főként nappali életmódot folytatott. A halászmacska ideje nagy részét sűrű takarásban tölti. Akár hosszú távon is kiváló úszó és búvár. Egyedül vadászik, többnyire a sekély vízben. Úszóhártyás hátsó lábait használja, hogy előre hajtsa magát, így az első lábak készen állnak a halak megragadására. Megfigyelték, amint a halászmacska halak után merül a vízbe, valamint a mancsával próbálja kikanalazni őket.
A halászmacskák úgy fogják el a vízimadarakat, hogy hozzájuk úsznak, miközben teljesen lemerülnek a víz alá, és alulról megragadják a lábukat.
A halászmacskák párzási aktivitásának csúcspontja India északkeleti part menti vizes élőhelyein januártól februárig tart, az utódok márciustól májusig születnek meg. A vemhességi időszak 63-70 napig tart. 10 hónapos korukban a halászmacskák önállósodnak.
Tápláléka
A halászmacska elsősorban halakat és más vízi fajokat zsákmányol, másodsorban kisemlősöket, mint a többi kismacska. Madarakkal, kétéltűekkel (például békákkal), kisemlősökkel, rágcsálókkal, hüllőkkel (például kígyókkal), csigákkal, rákfélékkel és puhatestűekkel is táplálkozik. Néha kis cibetmacskát, vaddisznót és fiatal szarvast is elkap. Alkalmanként házi kecskéket, borjakat, kutyákat és baromfit is zsákmányol.
A halászmacska a vízbe merül, hogy halat, kacsát vagy szárcsát fogjon. A folyók mentén halad, és körülbelül tizenöt percenként változtatja vadászterületét.
Alkalmanként dögöt is eszik.
Főbb veszélyek
A halászmacskákra a legfőbb fenyegetést az élőhelyek elvesztése és feldarabolódása, valamint az illegális leölés és üldöztetés jelenti.
A vizes élőhelyek, mocsarak és gyepek egyre inkább elvesznek a mezőgazdasági területfejlesztés és az emberi települések miatt. Délkelet-Ázsiában a vizes élőhelyek 90%-át fenyegeti a növekvő betelepedés, degradáció és átalakulás. A trópusi ázsiai tengerparti mangroveerdők is gyorsan eltűnnek, így a halászmacska hamarosan elveszíti egyik fontos élőhelyét.
A mezőgazdasági célú vízelvezetés, a környezetszennyezés és a túlzott vadászat, fakitermelés és halászat is fenyegeti a faj fennmaradását. Dél-Ázsiában élőhelyét elsősorban az urbanizáció és az iparosodás fenyegeti. Thaiföldön, a Khao Sam Roi Yod Nemzeti Park környékén a föld garnélafarmokká való átalakítása jelentősen csökkentette a halászmacska potenciális élőhelyét, Indiában a gombamód szaporodó téglaipar fenyegeti a vizes élőhelyeket.
Nepálban az élőhelyek elvesztése az elsődleges veszély, ahol a vízszennyezés (ipari, mezőgazdasági és háztartási), vízfejlesztési projektek és az erdők pusztulása veszélyezteti. Ázsia vízi útjainak szennyezése egyre inkább nyilvánvaló közvetett veszélyt jelent számára, mivel a halászmacska szennyezett zsákmányt fogyaszt, és halálos mennyiségű szennyezőanyagot halmozhat fel szervezetében.
A halállomány túlhalászás miatti kimerülése valószínűleg a halászmacskára is jelentős veszélyt jelent később.
Az emberekkel való konfliktus is komoly probléma. Úgy tűnik, hogy Indiában és más elterjedési országokban elterjedt módszerek a halászmacskák megölésére a mérgezés és a csapdázás. Thaiföldön az orvvadászat és a megtorlásból történő leölés volt a fő oka a halászmacska-halálozásoknak. A fajt a háziállatok elkapása miatt is megölik, ezen kívül szőréért és csemegeként számon tartott, magas piaci értékű húsáért.
Van egy tévhit, hogy a halászmacskák veszélyesek lehetnek az emberre – néha még olyan veszélyesek is, mint egy tigris.
Néhány halászmacskát egzotikus háziállatként kínálnak Thaiföldön.
Kambodzsában a halászmacskát megölik étkezési célból és megtorlásként a halászhálók megrongálásáért.
A halászmacskák más állatfajok számára kihelyezett csapdákba is beleeshetnek.
Természetvédelmi státusza
Sebezhető.
Elterjedési területének nagy részén védett, és a legtöbb országban tilos a vadászata. Nepálban a védett területeken kívül nincs jogi védelem.
Indiában a legmagasabb védelemben részesül.
(képek és szöveg: internet)