Geoffroy-macska
Leopardus geoffroyi (Geoffroy’s cat)
A Geoffroy-macska a Leopardus nemzetségbe tartozik.
Viszonylag kicsi macska, körülbelül akkora, mint egy nagy házimacska. Szőrének színe és testmérete változó. Az elterjedési területe keleti részéből (Brazília, Uruguay és Kelet-Argentína) származó egyedek nagyobbak, míg az északnyugatiak (Bolívia és Északnyugat-Argentína) kisebbek. A szőr alapszíne a szürkétől a barnásig terjed, a testen kis szabályos foltok vannak, amelyek hajlamosak sávokat képezni a végtagokon. A Geoffroy-macska hasa fehér. A faj ismertetőjegyei a két sötét könnycsepp az arcon, a szem alatti kis háromszögletű sötét foltok, valamint a rozetták hiánya. A fejtetőn és a nyakon több sötét hosszanti vonal helyezkedik el, a fülek hátsó része fekete, középen fehér folttal. A Geoffroy-macska farka rövidebb, mint a többi kismacska fajé, és a feje kissé lapított. A melanisztikus egyedek meglehetősen gyakoriak közöttük.
A Geoffroy-macska és déli tigrismacska hibridek Brazília déli részében élnek, ahol a két faj elterjedési területe találkozik.
Elterjedés, élőhely
A Geoffroy-macska elterjedési területének nagy részén gyakori. Úgy tűnik, hogy a faj profitált abból, hogy a szubtrópusi erdőket szántóföldekké alakították.
A Geoffroy-macska Bolívia déli részén, Brazília déli részén, Paraguayban, Argentínában, Uruguayban és Chile déli részén fordul elő. 3800 méteres magasságig figyelték meg a bolíviai Andokban.
A Geoffroy-macska sokféle élőhelyen előfordulhat, előnyben részesíti a sűrű növényzettel rendelkező, őshonos erdőket, az utaktól távol és édesvízhez közel eső területeket. A faj nem él esőerdőkben, és elterjedési területének nagy része száraz vagy félszáraz. Megtalálható a pampákon, mocsaras gyepekben, lombos erdőkben, száraz cserjésekben és erdőkben, vizes élőhelyeken és parti erdőkben, tengerparti területeken, szavannákon, félsivatagban és sivatagban is.
Az erdős területeken a Geoffroy-macska kevésbé elterjedt, mivel ezeken a területeken a jobban fás élőhelyekhez kötődő margay kiszorította. A Geoffroy-macska még erősen leromlott, emberi fejlesztésű területeken is előfordulhat, azonban túlélési aránya lényegesen magasabb a védett természeti területeken. A kutatások szerint az ember által zavart területeken több zsákmány fordul elő, valamint kisebb a fajok közötti versengés.
Az aszályos évek negatív hatással lehetnek a faj ökológiájára és demográfiájára is.
Ökológia és viselkedés
A Geoffroy-macska magányos, és ideje nagy részét a földön tölti, annak ellenére, hogy jól tud fára mászni. Napközben szívesen pihen bozótban vagy fák odvában. Többnyire éjszaka aktív, de ez régiónként eltérő lehet.
A Geoffroy-macska jól úszik. Egy nőstény a chilei Torres del Paine Nemzeti Parkban legalább 20 alkalommal kelt át egy 30 méter széles, gyors folyású folyón.
A Geoffroy-macska megosztja élőhelyét a pampamacskával és más nagymacskákkal, például a pumával. Időnként a puma áldozatává válik. Argentínában a kodkoddal versenyez. Egyes tanulmányok arra a következtetésre jutottak, hogy az ocelotok alacsony sűrűsége hozzájárul a Geoffroy-macska nagyobb sűrűségéhez Közép-Argentínában és Bolíviában. Uruguayban a nagyméretű macskafélék kiirtását követően a Geoffroy-macska, a margay és a pampamacska átvette a csúcsragadozók szerepét.
Az ivarérettséget a nőstények 18 hónapos korban, a kandúrok 24 hónapos korukban érik el. A szaporodási időszak decembertől májusig tart, egy anyának egy-négy cicája születik. A vemhességi idő 72-78 nap.
Tápláléka
A Geoffroy-macska opportunista ragadozó. Dél-Amerikában Európából behurcolt mezei nyulakat és kis rágcsálókat zsákmányol, de tápláléka régiónként változik, gyakran vízi és félig vízi állatokat, például halakat, kétéltűeket és vízi kígyókat is elkap. Argentínában a Geoffroy-macska főként kis rágcsálókkal és madarakkal (beleértve a vízimadarakat is) táplálkozik, de a madarak szerepe étrendjükben szezonálisan változik (tavasszal és nyáron több madarat zsákmányolnak). Chile déli részén főként rágcsálókkal és nyulakkal, Uruguayban és Brazíliában pedig kisemlősök, hüllők és madarak mellett halakkal és békákkal is táplálkoznak. Ahol előfordulnak viszkacsák, ott vadásznak rájuk, valamint hétöves tatukat is elkapnak.
Főbb veszélyek
A fajra nézve a fő fenyegetések a baromfiállomány elpusztítása miatti megtorló leölések, valamint az élőhelyek elvesztése és széttöredezése.
Dél-Amerika számos régiójában az állattenyésztés az élőhelyek megváltozásához, például a túllegeltetés miatti elsivatagosodáshoz vezet, ami szintén negatívan hat a vadon élő állatokra. Bár a Geoffroy-macska rugalmas étrenddel rendelkezik, és úgy tűnik, hogy elviseli a mérsékelt erdőirtást, a jelentős élőhely-módosítások veszélyt jelentenek számára.
A Geoffroy-macskát erősen kizsákmányolták a macskabőr-kereskedelem fellendülése során, az 1960-80-as években. Szőrméje a második legelterjedtebb macskabunda volt a nemzetközi szőrmepiacon. 1988 óta a nemzetközi kereskedelem visszaesett, és úgy tűnik, hogy a múltban létező kereskedelmi vadászat lényegében megszűnt. Ettől függetlenül előfordulhat, hogy időnként még mindig megtalálhatók a helyi illegális kereskedésekben a macskabőrök.
Manapság a baromfiállomány pusztítása miatt vadásznak rájuk, illetve házi kutyák vagy közlekedési balesetek áldozatává válhatnak. Ritkán a húsukért vadásszák őket. Közép-Argentínában ezek az okok a regisztrált halálozási arány 62%-át teszik ki.
A Geoffroy-macskát a kisállat-piacon is használják úgy, hogy házi macskákkal keresztezik őket, így létrehozzák a „szafari macskát”, bár ez nagyon ritkán fordul elő.
Úgy tűnik, hogy a Geoffroy-macska ki van téve a házi húsevők betegségeinek (például a kutya szopornyica, a macska calicivírusa és a macska panleukopenia vírusa), amelyek potenciális kockázatot jelenthetnek a fajra.
Természetvédelmi státusza
Kevésbé veszélyeztetett.
Bár a Geoffroy-macska viszonylag gyakori, további kutatásokra van szükség annak felmérésére, hogy mennyire toleráns az élőhelyi változásokkal szemben.
(képek és szöveg: internet)