Bemutatom a legújabb tenyészkandúrunkat, Maverick-et.
Bár a szállító a küldetés során megsérült, Maverick épségben landolt tenyészetünkben még áprilisban. 😅
Kapcsolatunk a kezdeti mélyrepülés után meredeken szárnyalt felfelé, és én jelenleg a fellegekben járok, hogy megkaphattam ezt a gyönyörű kandúrt.
Maverick számomra megtestesíti a „vad típusról” alkotott elképzeléseimet, mint hosszú, izmos test, fehér has és megtört M betű a homlokon. Tetszik, hogy nincs rajta bordacsík (rib bar), tetszik a füle, a kifejező tekintete, és – nem utolsósorban – az érzékeny, gyönyörű lelke. A nagy orrába pedig egészen egyszerűen szerelmes vagyok! 😍
Nagyon köszönöm Nathalie-nak, hogy ismét egy csodálatos macskával segítette a tenyésztési programomat. 😇
*Megjegyzés: barátnőmmel elneveztük Jack-nek. Persze már egy óra múlva sem emlékeztünk rá, hogy miért. Ez biztosan azért van, mert elmúltunk 20 évesek… 🤪🤣
Hóbengáli nőstényünk Bahama, a „fehér”, akire anyukám azt hitte, hogy Szőrmók a neve, mert szegény már néha azt sem tudja, ki kicsoda. 😅😁
Bahama egy nagyon különleges természetű macska, engem egy igazi vadmacskára emlékeztet. Az emberekkel szemben rendkívül bizalmatlan, és tudomásom szerint én vagyok az egyetlen a világon, aki meg tudom érinteni. Még a hasát is simogathatom,és soha egy rossz mozdulata nincs, teljesen megbízik bennem.
Igazi egyénisége a kifutóban mutatkozik meg: ilyenkor teljesen elemében van, magabiztosan jön-megy, vagy éppen elhever a fűben, és már nyomokban sem tartalmaz ijedt, bizalmatlan macskát.
Rengeteg körömágyba kapott karmolás után viszont végre megtanultam, hogy kesztyűben adjam neki oda a tányérját, mert etetéskor tényleg igazi vadmacskává változik!