A cél a fajta kialakításánál az volt, hogy a vad külső mögött egy kedves, szerethető macskát találjunk. Azt hiszem, hogy ezt sikerült is megvalósítani, mert a bengáli macskákat nagyon lehet szeretni!
A mai bengáli macskákat az 1980-as évek elején tenyésztették ki az Egyesült Államokban úgy, hogy ázsiai leopárdmacskát (Felis bengalensis bengalensis) kereszteztek házi macskával. Az így született F1 – es cicák még gyakran nagyon félénkek voltak, nem keresték annyira az ember társaságát. Ezeket az állatokat ismét bengálival keresztezve második generációs (2G) macskákat kaptak, és így tovább. A 4G/SBT macskák már bengáli fajtának minősülnek, és bemutathatóak a kiállításokon is.
A TICA (Nemzetközi Macska Szövetség) 1984-ben ismerte el a fajtát.
A vérvonalak frissítésére a tenyésztők még ma is használnak ázsiai leopárdmacskákat.